Szász Tibor András

Szász Tibor András (Brassó, 1958) szülővárosában érettségizett, majd Kolozsváron folytatott teológiai tanulmányokat a Protestáns Teológiai Intézetben. 1982-től esperesi segédlelkész volt Marosvásárhelyen dr. Csiha Kálmán mellett, majd Csomakőrösön (1984–1991) végzett lelkipásztori szolgálatot, 1992-től pedig Felsősófalván szolgál. 1992–1993-ban Genfi Egyetemen ösztöndíjasaként folytatott egyházjogi, valamint szellemtörténeti tanulmányokat, és a Voltaire Intézetben végzett kutatómunkát a 18. századra összpontosítva. 2000 és 2004 között bizottsági tagként vett részt a Romániai Református Egyház kánonrevíziójának munkálataiban. 1996 és 2006 között a romaügyek előadója volt, és hazai, illetve nemzetközi szakkonferenciákon képviselte az Erdélyi Református Egyházkerületet. Az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alapító alelnöke, munkatársa. Tanulmányokat közöl, előadásokat tart, új, interdiszciplináris módszerekkel kísérletez, és új munkaterületek nyit meg, intenzív lelkigondozói és mentorálási tevékenységet folytat a gyülekezeti kereteken kívül is (blogger). Könyvei: Kőrösi Csoma Sándor a lélek tükrében (antológia, 1996), Hetvenhét sóprédika (esszék, 2010), Aranyidő (igei elmélkedések, 2018).

Contributed content

2018

Itt van két akkora téma, amelyről külön is konferenciát lehetne tartani, úgyszintén a kettejük összefüggéséről. Amikor afelől érdeklődtem, hogy mi is volna az előzetes koncepció, akkor a jórészt fiatal lelkészek közül többen is egybehangzóan meglepően merev és konzervatív elképzelést vázoltak fel. Eszerint van egy ideális állapot, amelytől messze állunk. Ennek okát főleg a lelkészek helytelen hozzáállásában kell keresni – mondták a véleménynyilvánítók. Viszont ha rámutatunk hibáikra, felrázzuk őket, utat mutatunk nekik, és szembesítjük őket helytelen gyakorlatukkal, ettől felébrednek, öntudatra eszmélnek, motiváltak lesznek, és nagy lendülettel, hatékonyan kezdenek dolgozni, s ennek egyenes következményeként megpezsdül a gyülekezeti élet, aktivizálódnak a közömbös egyháztagok. Azaz úgy gondolták, hogy a szidás, az intézményes fenyegetés által meg fognak oldódni a gondokat, és így egyház ügye előbbre jut. Bárcsak ilyen egyszerű volna!

PublicationResearch article2018Református Szemle 111.6