Dr. Steiner József (Szentendre, 1970) teológus (missziológus), lelkész, és a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatójaként a szervezet lelkészi vezetését látja el. A Magyarországi Baptista Egyházban az iskolalelkészek és a szociális intézmények lelkészeinek vezetését végzi, és a TCM Nemzetközi Teológiai Intézet professzora. A teológiai tudományok és az egyházi szolgálat felé mérnöki pályája után fordult. A budapesti Baptista Teológiai Akadémia lelkipásztori szakának elvégzése után Ausztriában szerzett teológiai magiszteri oklevelet, majd az amerikai Wheaton College-ban végzett doktori kutatásokat a missziológia témakörében. Doktori fokozatot a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett 2018-ban. Missziológiával, tanítvány- és vezetőképzéssel kapcsolatos tantárgyakat tanít Európa több fővárosában, Ázsiában, Afrikában és az Egyesült Államokban.
Jelen dolgozat arra a kérdésre kereste a választ, hogy misszionált-e a zsidóság – különösen az újszövetségi korban? Az első keresztyének meghatározó számban zsidók közül kerültek ki. Központjuk Jeruzsálem volt, s leginkább itt tevékenykedtek, és Pál apostol missziója előtt ők határozták meg a Krisztus-követés gyakorlatát, illetve csatlakozók körét. Ezért lényeges beazonosítanunk a fokozatosan kifejlődő, tudatos pogánymisszió mozgatórugóit: vajon a judaizmus misz-szionáló jellegéből, a zsidó hívők kifelé irányuló küldetésteljesítésében gyökerezik-e a tudatos pogánymisszió? Tanulmányunk összefoglalásául ki lehet jelenteni: a) A zsidóság az újszövetségi korban sem lett tudatosan misszionáló vallási közösség; nem indítottak missziói akciókat, ugyanis nem tekintették feladatuknak, hogy a saját hitükre térítsék azokat, akik nem-zsidóként születetteket. b) A zsidóság tudatában volt annak, hogy kiválasztottságuk alapján hitükkel és életvitelükkel kell tanúságot tenniük Jhvh uralmáról, és hogy ezáltal kell a pogányok lelki vezetőivé lenniük. Ismerték azokat a próféciákat, amelyek szerint a pogányok is el fogják fogadni Jhvh-t mint egyetlen Urat, és majd velük együtt fogják dicsérni őt. c) A hitük és életvitelül által megérintett pogányok számára lehetőséget adtak közeledésükre, és ha erős elkötelezettséget tanúsítottak, akkor szívesen fogadták őket és különböző elkötelezettségi fokokon való csatlakozásukra. Az újszövetség korában, amikor a római uralom veszélyeztette a zsidóság nemzeti létét, hitük népszerűsítése által is remélték elősegíteni fennmaradásukat. Ezek a dinamikák hatottak az ősgyülekezet egyre inkább tudatossá váló és szándékosan a pogányok felé forduló missziói tevékenysége hátterében.