Repository index

Gyülekezetépítés céljából foglalkoztam a 15-17 éves keresztyén fiatalok identitásfejlődésével. Vizsgálom az identitásfejlődés szerepét a közösségtudat megerősítésében.  Megfelelő elméleti megalapozás igényével a fiatal korosztály egyháztagságának megerősítése a dolgozat célja az identitásfejlődésük sajátosságainak összefüggésében. A katechétikai, gyakorlati megvalósításhoz a dolgozat tézisének fejlődéselméleti, szociálpszichológiai, valamint valláslélektani, teológiai megközelítése szolgálja az elméleti megalapozást. A keresztyén fiatalok identitástudata csak a közösségen belül erősödhet, azonban számos keresztyén fiatal számára nehezen vagy egyáltalán nem integrálódik, válik személyiségük részévé a keresztyén identitástudat, amelyik a közösségivé tartozás tudatát foglalja magába.

Milyen hatást gyakorol a média a személyiségfejlődésre? Milyen szerepe van a televíziónak a szocializációra nézve? Hogyan hatnak a gyermekek fejlődésére a reklámok, az erőszakos cselekmények, valamint a korlátlan sexuális viselkedésminták amelyeket a filmek, reklámok közvetítenek? Dolgozatom során ezekre a kérdésekre keresem a választ. A médiahatás-kutatás elméleteinek vizsgálata után megkísérlem, kiválasztani azokat az elemeket, módszereket, amelyeket jónak, értékesnek, keresztyén értékrendünkkel megegyezőnek tartok, beépíteni, integrálni a katechézis eszközei közé, hogy majd ezeket felhasználhassam, és ezek segítségével eredményesebb „hatást” gyakorolhassak a gyermekek nevelésében.

Dolgozatom a székely szombatosok történetének első két korszakát és tanításukat mutatja be. Az első fejezet az 1588-tól 1621-ig tartó első korszakot írja le. A második fejezet – a szombatosság történetének második korszaka – Péchi börtönből való szabadulásával és I. Rákóczi György uralkodásának ismertetésével kezdődik. Ezt követi a fent említett erdélyi szabad vallási fejlődésben fordulatot hozó dési gyűlés és complanatio leírása, amely a szombatosok történetében egyik legnagyobb törést jelentette. A rendek a fejedelemség és a református vallás megszilárdítása érdekében a szombatosság teljes eltörlését tűzték ki célul. Ez az esemény lezárja a zsidózás történetének második korszakát.

A dolgozat első részében az 1968-ban történő megemlékezés eseményeit vázolom, mely alkalommal egyházunk megalakulásának 400 éves évfordulóját ünnepelték meg elődeink, valamint bemutatom az 1979-ben zajlott nagyszabású ünnepség momentumait, mely alkalommal Dávid Ferenc halálának 400 éves évfordulóját ülték. Több zsinati beszámolóban van szó az események menetéről, több szerző is említést tesz mindkét ünnepségről, de úgy gondoltam, hogy a két megemlékezés közlése mégsem elég részletes. Azonban az a véleményem, hogy a két eseményt egy helyen is meg kell említeni, hiszen mindkettő többek között azért került megrendezésre, mert Dávid Ferenc munkája nyomán létrejött az Unitárius Egyház és ő egy olyan reformátor volt, akire érdemes emlékezni, valamint mindkét ünnepségre az államszocializmus éveiben került sor.

A szombatosok történelmét három nagy korszakra szokták osztani: az első a 16. század közepére tehető, amikor kialakult a szombatos vallás, és megjelenésével szinte egyidőben elkezdődik az üldözésük is. A második korszak Péchi Simon nevéhez köthető, ekkor virágzott a szombatos vallás, ekkor született a legtöbb énekük és ekkor alakult ki dogmatikájuk is. A harmadik korszak Péchi halálával kezdődött és 1867-ig tartott, amikor felvették hivatalosan a zsidó vallást. Dolgozatom során a harmadik korszakkal foglalkozom.

Az egyház felnőtt tagjaival huszonéves koruk után csak az esküvőkkor és keresztelésekkor találkozunk újra. Azt követően jó esetben már csak a gyermekeikkel foglalkozhatunk. A harminc – ötvenéves korosztályt csak néhányszor látjuk az istentiszteleteken, családlátogatásokkor, de valódi kapcsolat csak elenyésző számban alakul ki. A felnőttek irányába történő katechetikai nyitás olyan kihívás az egyház számára, amely túlmutat a hittani, teológiai felnőtt-továbbképzésen. Ebbe a folyamatba léphet be az egyház a katechetika segítségével, hogy megismerve a felnőtt emberek élethelyzetét, hitbeli fejlődését és speciális felnőttoktatási igényeit, új hangon és új hívással szólíthassa meg őket. A katechetika egyik legnagyobb kihívása, hogy túllépjen a hitvallás és az egyházi tantételek általános ismeretén, afelé a tudás felé, amely lehetővé teszi, hogy az egyház kincsei szólhassanak a modern emberhez.

Licenciátusi dolgozatunkat három nagy fejezet alkotja. Mindegyik fejezet középpontja egyetlen nagy kérdés, mégpedig az iskolai katechézis relevanciája. Három fejezet, három más ágazat és megközelítési szempont. a hipotézisünk a dolgozat megírása előtt ugyanis az volt, hogy az iskolai katechézisünk a XXI. században nem releváns sem az egyház szempontjából, sem a fejlődéslélektan tükrében, sem pedig a diákok véleményének szemszögéből. Elkezdtük Jézus tanítványi kiküldésétől, történelmi korszakokon át, megfigyelve, mikor, hogyan végezték a katechézis szolgálatát; majd az iskolai katechézisről is ejtve pár szót, alátámasztottuk a II.