Repository index

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteire vonatkozó 17–18. századi levéltári források kiadása 2005-től a fennmaradt korabeli tárgyak bemutatásával bővült ki. Ez a körülmény kiváló lehetőség az egyházközségek tulajdonában lévő, néhol feledésbe merült, használaton kívül rekedt textíliák feltérképezésére is. A kutatás kiterjed a források és a fennmaradt emlékanyag összevetésére is, ami a tárgyak újfajta megközelítését teszi lehetővé: sor kerül a textíliák gyülekezetben betöltött szerepének vizsgálatára, és az ennek függvényében kialakult megnevezéseik, jellemzőik meghatározására is. Jelen tanulmány a történelmi Küküllői Református Egyházmegye 1676-ban induló vegyes protokollumában szereplő, a gyülekezetek 1676-os jövedelemés vagyonösszeírásainak textíliákra vonatkozó adatait szeretné értelmezni.

Textiles from the 18th Century at the Reformatted Congregations of Déva and Hátszeg. The two chosen congregations can be found in towns of the historical HunyadZarand region. Among the characteristics of this Transylvanian area is that it lost a major Hungarian population during the last centuries. Reformatted congregations died out so many historical and cultural monuments and objects were also lost in time. The congregations of Deva and Hatszeg have a specific character. In the last century many objects were moved here, on purpose to save them, from the surrounding churches, where no reformatted lived anymore. Unfortunately only a few textiles survived till our days: at Deva – two pieces, at Hatszeg – three pieces. One of them was donated to Deva, and one to Hatszeg, as we can read from the inscriptions on the textiles, telling us also by whom and when they became property of the congregation.

A nyert tapasztalatok alapján nyilván megállapítható, hogy az életkori sajátosságok érvényesülése nyomán a különböző nemzedékek között ellentétek jelentkezhetnek, sőt sokak véleménye szerint mindig jelentkeznek is. Mert az idősebb nemzedékre az jellemző, ami sajátossága az egyes személynek is, hogy ezek visszanéző emberek. A múltra tekintenek, oda, ahol megtalálják értékeiket, amelyekért dolgoztak, alkottak, s amelyek sikereket is jelentettek. Ami a múlt volt, az biztos, ahhoz ragaszkodnak, azt meg akarják tartani – s ezt tartják jónak, tovább is megtartandónak az ifjabb nemzedék számára is. Ezzel szemben az új nemzedék előre tekintő, a jövőbe vetíti vágyait, ott akarja megvalósítani önmagát. Így előre nézve, gyakran türelmetlenül sietne a jövő felé. Azonban nem tud vágyai szerint futni, mert akadályokba ütközik. Ilyen akadálynak látja az előtte járó idősebbek „maradiságát”. A nemzedékek szembefordulnak egymással, ellentétek, vagy éppen harc indul meg közöttük.

A játék megítélése változott a különböző korokban és társadalmakban, de természetesen egyformán függött a gyermekről kialakított képtől, és a kor világszemléletétől. De áttekintve a játék kialakulását, fejlődését, azt látjuk, hogy „a játék fejlődése során fokozatosan átalakult, de eredeti funkcióját is megőrizte. A munkára, az életre való felkészítés mai napig fellelhető a gyermekek játékaiban.

Az elmúlt két évtizedben egyházunk történelmével kapcsolatban több kutatás is zajlott, ezeknek eredményeként néhány jelentős munka is napvilágot látott, mindazonáltal az egyház történetében fontos szerepet játszó nők életét, munkásságát kevesen kutatták. Nem készült még el egy olyan összegző munka, amely átfogó ismertetést nyújtana a magyar unitarizmus történelmében vezető szerepet vállaló nőkről. Evidens ugyan, hogy az unitárius egyházban is voltak olyan nők akik, tevékenységükkel, adományaikkal, hitükkel munkálták és előre lendítették az unitarizmus ügyét, monografikus igénnyel mégsem dolgozták fel történetüket.