Repository index

A tradíció-szakadás következtében, a diakonissza világ eltűnésével megváltozott az ápolási kultúra. Eltűnt belőle a szakralitás. Vajon az egyházi otthonok meg tudnak-e jeleníteni ebből valamit? A krisztocentrikus diakónia tanítása átültethető-e napjainkban az öregotthonok gyakorlatába, vagy ez mára már csak teológiai szakirodalom? A tanulmány közel hozza az öregotthonok mindennapjait, és sorra veszi a lelkészi munka kihívásait – demenseknek tartandó istentisztelet stb. – arra keresve a választ, hogyan válhat a szociális otthon Isten műhelyévé, Isten háztartásává. 

Tanulmányomban először Kálvin János személye és életműve értékelésének kérdéseit taglalom röviden, ez után pedig arra a kérdésre adok választ, hogy milyen szentírási építőkövekből áll össze az a kálvini egyházkép, amely már a kezdet kezdetén meggyőző volt és hódított – az ellenséges politikai körülmények ellenére is.

The following survey of present research of Prov 1–9 focuses mainly on the structure and character of these chapters of Proverbs and the various theories concerning the personification of Wisdom in Proverbs.1 This appraisal of some older and more recent works on chapters 1–9 is meant to serve as a preamble of a series of articles I planned to write about Proverbs. The succeeding articles will be concerned with an overview of research in terms of the textual traditions of Proverbs, questions of dating (pre-exilic/post-exilic), setting, various Egyptian, Mesopotamian and Ugaritic parallels and the structure and character of Prov 10–29 and of 30–31, secular and/or religious wisdom, the concept of the fear of the Lord and theology.

Amikor pedig egy dolgos élet után az erőnk fogyóban van, de nem úgy az aratnivaló, mi sem tudunk mást tenni, mint továbbadni az „eredeti” jézusi biztatást: kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Szubjektív beszámoló a mérai gyülekezetben eltöltött legációról.