Repository index

Mint a XX. században is, a hagyományos egyházaknak a XXI. században új kihívásokkal kell szembenézniük. A modern kor ember már nem elégszik meg az egyház szigorú és kötött tanaival és vallási gyakorlataival. Gyakran a közösség helyett az egyéni boldogulást keresi, a való munka, helyett az én felemelkedésére törekszik. Az 1960-as évektől egyre gyakrabban lehetett hallani, hogy valaki spirituális, de nem vallásos, a 90-es évektől már gyakoribb a reflexió erre a kijelentésre. Míg több ezer évig a vallás és spiritualitás kéz a kézben járt, úgy tartozott össze, mint forma és tartalom, mint tanrendszer és megélés, a XX. század második felétől ez a magától értetődőség egyre problematikusabbá vált. Két fő álláspont jelent meg a század végére: a vallás mint a hit és a gyakorlat intézményi keretben rögzített és ellenőrzött rendszere az egyik oldalon, míg a másikon a hit és a gyakorlat lazább, kreatívabb, nyitottabb, az egyénnek a maga módján megélt „lelkisége”.

Levéltárak, tékák mélyén, múzeumok féltett polcain lapul még néhány példány abból az énekeskönyvből, amelyet mintegy 70 évig használtak Erdélyben. Fontos megjegyeznünk, hogy a Magyarország területéről 1918-ban leszakadt részekből a nagybányai, a szatmári és a szilágysági egyházmegyék egyes gyülekezetei, amelyek azelőtt az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartoztak, szintén ezt az énekeskönyvet használták. Az 1908-as, Seprődi János által szerkesztett új énekeskönyv, valamint ennek 1909-es és 1911-es kiadásai, illetve az 1923-as erdélyi kiadás természetes módon váltotta fel ezt az énekeskönyvet az említett gyülekezetekben is.

Ez a tanulmány Krassófüzesi Református Egyházközség történetébe nyújt betekintést.

Az Egyház örök keletkezési típusát a Mk 3,13—15-ben találjuk meg, ahol Krisztus magához szólítja a sokaságból azokat, akiket akart és azok hozzámentek. A választás, amely ezúttal példaképpen tizenkét emberre szól, azért történik, hogy a választottak vele legyenek és hogy azután kiküldje őket prédikálni, hatalmat adva nekik egyúttal a gyógyításra és ördögűzésre is. Ebben a választásban és annak céljában előttünk áll az Egyház alapításának előrevetett képe, a keletkezés tipikus példája. Az Egyház Istennek a Krisztusban való szuverén megszólító és elválasztó akaratából létesül, lényege a választottaknak Krisztussal való életközössége, amiből következik az Egyháznak, tagjai által való igehirdetési és missziói munkája.

Erdély szerte sem ismeretlen a Hit Gyülekezete. Egyre nagyobb teret hódítanak, evangelizáló csoportokat működtetnek. Anyagi problémák hiányában a helységek megszerzése sem jelent akadályt számukra. Városainkban – falvainkban egyre több helyen hirdetik óriásplakátok a gyülekezeti alkalmakat. Fiatalok tömegeit vonzzák a hatáskörükbe. A mozgalom tevékenysége egyelőre feltérképezetlen, így nagyon nehéz dolga van annak a lelkésznek aki felekezetében azt tapasztalja, hogy hatáskörében teret próbál hódítani.

Bemutatásunkban – a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló eszközök segítségével – röviden ismertetjük és vázoljuk azon értelmezésre szoruló témákat, amelyek nélkül elképzelhetetlen annak az egyesületnek a megismerése, amely az Árkádia Fényeinek Spirituális Egyháza címen jegyeztetett be jogerősen Magyarországon a Fővárosi Bíróságon 2005. augusztus 11-én. Úgyszintén Romániában, Erdélyben is sor került a bejegyzésre, azáltal, hogy a minimális 300 romániai lakos belépése a hitközösségbe megtörtént. E bejegyzés által az új szervezetnek rendszerezett lehetősége nyílt papi tevékenységeinek hivatalos keretek közötti elvégzésére, lelki gyakorlatainak tartására, Magyarország, illetve az Európai Unió egész területén.

Ebben a dolgozatban a helyreállítás-tan (ἀποκατάστασις) terminológiájának kialakulását vizsgáljuk. Fontosnak tartjuk meghatározni a fogalom etimológiáját és annak használatát az ókori görög forrásokban (sztoicizmus, Arisztotelész), a judaizmusban (beleértve a Septuagintát) és az Újszövetségben. A dolgozat jelentős részét az óegyházi kontextus vizsgálata teszi ki. Irenaeus az ἀποκατάστασις-tan előfutára, aki az univerzális rekapituláció (ἀνακεφαλαίωσις), megbékélés fogalmával elővételezi az Órigenész által megfogalmazott helyreállítás-tant. Irenaeus Az eretnekségek ellen (Adversus Haereses) című művének részletei alapján vizsgáljuk az univerzális rekapituláció terminológiáját. Ezt követi az ókeresztény gondolkodás első nagy összegzője, az alexandriai születésű Órigenész, akinek A princípiumokról című művében domborodik ki az ἀποκατάστασις tan.