Repository index

Nagy Antal Mihály református lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia nyugalmazott tanára életének 86. évében, 2016. szeptember 25-én tért haza Teremtőjéhez. Megemlékezésemet hadd indítsam azzal a reménységgel, amelyről ő maga sok alkalommal tett bizonyságot tanítványai előtt, és amelyre teológiai kérdések megvitatásakor emlékeztette őket: „»Az üvegtenger partján« kapunk majd választ sok kérdésre, de egyelőre be kell érnünk azzal, amit az Ige mond anélkül, hogy túllépnénk a bibliai kijelentésen.” Ő minden bizonnyal már sok kérdésére kapott választ, amikor szemtől szembe láthatta meg Urát, ahogyan biztosak lehetünk abban is, hogy sok kérdése akkorra már súlyát vesztette, hiszen a tapasztalt tanár, a mindenki Anti bácsija sokszor egészítette ki korábban említett intését azzal, hogy valószínű sok kérdésünk már nem is lesz kérdés akkor, mert eltűnik, vagy eltörpül majd a nagy találkozásban.

Júdás evangéliumának történeti háttere és bemutatása a nagy nyilvánosság előtt. Miután az evangéliumot ismertető tudósok egyetértettek abban, hogy ez az irat Kr. u. a 2. században keletkezett, némely újságíró mégis fölvetette annak a lehetőségét, hogy Júdás evangéliuma olyan hagyományanyagot is megőrzött, amely régebbi és megbízhatóbb annál, ami kanonikus evangéliumokban lelhető fel. Így Júdás evangéliumának bemutatása célzatossá és kétértelmű vált a nagy nyilvánosság előtt.

A Júdás evangéliuma megjelenését olyan szenzációs visszhangok övezték, melyek azt sugalták, hogy a megtalált evangélium, amely minden bizonnyal azonosítható azzal az irattal, amit Irenaeus Kr. u. 180 körül említett, hitelesebb beszámolót nyújt a történeti Jézus és Júdás kapcsolatáról, mint a Szentírásban található evangéliumok: Júdás valójában nem áruló. Továbbá olyan hangok is felszólaltak, amelyek azt sugalták, hogy a Tchacos – kódex Júdás evangéliuma olyan jelentőséggel bír, amely arra kényszeríti a keresztyén egyházakat, hogy a kétezer éven keresztül elmarasztalt Iskarióti Júdás alakját és szerepét átértelmezze.