Repository index

A „russzkij mir” („orosz világ”) egy képlékeny eszme, amely Ukrajna orosz inváziójával került a figyelem középpontjába mint a háború ideológiai alapja. A fogalom jelentése, vagy legalábbis annak publikus meghatározása, változásokon ment keresztül. Míg megfogalmazása szakaszában a nyelvi-kulturális határokon átívelő orosz közösség eszméje ártalmatlannak tűnt, addig a 2000-es évektől – Putyin hatalomra kerülésével, illetve az Orosz Ortodox Egyház [OOE] által eszközölt jelentésmódosulás nyomán – a „russzkij mir” az orosz birodalmi eszmék foglalata és eszköze lett. A tanulmányban az „orosz világ” jelentéseit, a fogalom jelentésváltozásait tekintem át, és annak vallási vetületét, a „Szent Rusz” képzetét tárgyalom. Ezt követően kitérek Kirill pátriárka diskurzusára, amely az „orosz világ”, illetve a „Szent Rusz” ideológia fogalmi rendszerével legitimálja Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Végül ortodox teológusok 2022-es elítélő nyilatkozatát ismertetem az „orosz világról”.

A homiletika területén az egyik legizgalmasabb kérdés a szöveg-lelkész-lelkipásztor hármaselemű dinamikája. Eezeket az alkotóelemeket gyakran egyénileg vizsgálják. Mi alkotja a szöveget? Ki a lelkipásztor? Mi jellemzi a prédikációt? A kortárs párbeszédben jól értjük ezeket az egyéni összetevőket. Mégis a homiletikai összetevők közötti kapcsolat megértése továbbra is bizonyos mértékig nehezen átlátható. Ez a tanulmány a Wilfried Engemann által kidolgozott homiletikai megközelítést elemzi, különösen a "kompetens homiletika" témáját. Engemann megközelítése részletesebben és finomabban foglalkozik az alkotóelemekkel és igyekszik feltérképezni ezek bonyolult kapcsolatrendszerét. A szöveg-lelkész-lelkipásztor hármasa mellett a tanulmány foglalkozik a hermeneutikai szöveg-szerző-olvasó háromszöggel. Fontos felismerni azt, hogy az előbbi dinamikáját és hatékonyságát jelentősen befolyásolja az utóbbi működése.

Examining Some Ethical Issues in the Context of War -- One of the main questions of this paper is whether the arguments in defence of war can be coupled with equal concern for the laws of war. While a permissive reading of the classical, theological just war tradition draws a number of conclu-sions that can be debated, this essay has attempted to draw attention to the fact that Augustine's questions of disordered political commitments (loves) are insep-arable from the more familiar questions of “right reason”, “right power” and “right intention”. Augustine’s reading reminds us that political desires still determine not only decisions to enter into armed conflict, but also the application of the inter-national law. On the one hand, politics is a means of influencing the dominant powers, a means of spreading their values, but also a means of holding them to account. It is also the voice of the oppressed and the vulnerable.

A ne ölj parancsolat lévinasi interpretációja kétségtelenül érvényes volt, de nemcsak azáltal, hogy reflektált a gondolkodó személyes traumáira, hanem azáltal is, hogy a huszadik század viharai közepette is letisztult, kategorikus imperatívuszként szólalt meg. A lévinasi arc felhívása ma is aktuális, mert szerte a világon több mint 40 háború zajlik, az emberek letiporják egymást, és gyakran úgy mennek el egymás mellett, hogy nem látják meg egymás arcát.

Basirius az a sokaknak ellenszenves intrikus személy, akiben a magyarországi és erdélyi közvélemény – számos tudományos publikáció és szépirodalmi mű hatására – mindmáig sem lát mást, mint Apáczai Csere János vetélytársát és tönkretevőjét, és 1655. szeptember 24. szomorú napjának főszereplőjét, aki a lenyakazott I. Károly angol király udvari papjaként potenciális királygyilkosokat látott és láttatott a korántsem vérszomjas erdélyi és magyarországi puritánokban, többek között a minden ízében lelki ember és elkötelezett pedagógus gyulafehérvári professzortársában, a politikával egyáltalán nem foglalkozó Apáczaiban is. A korábban lefordított és elemzett Basirius-levelek után most két olyan, nagyon sokrétegű episztolát szeretnék bemutatni, amelyek Erdély és a Rákócziak végnapjaiba vezetnek el bennünket. 

Pünkösd szintén mozgó ünnep, mely ötven nap után követi Húsvétot. Rendszerint május 10 és 13 között ünnepeljük. A keresztény egyház ezen a napon a Szentlélek eljövetelét ünnepli. A Szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel, harsonákkal utánozták. A „tüzes nyelveket” pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. Annak jelképeiként a csíki falvakban fehér galambokat röpítettek szabadon a mise alatt.

Húsvét mozgó ünnep, minden esztendőben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon tartjuk. Erre az időpontra a niceai zsinat rögzítette. Éppen ezért évente rendszerint március 22. és április 25. között ünnepeljük. Húsvét a tavasz legjelentősebb ünnepe, ezért struktúrájában nemcsak keresztény elemeket találunk, mivel számos régi, mágikus, pogány kori európai termékenységvarázsló és tavaszköszöntő szokáselemet is magához vonzott. Az erdélyi magyar húsvéti szokáskör legjellegzetesebb szokáselemei a következők: passiójátékok, tűz-, étel- és vízszentelés, határkerülés, zöld növényi szimbólumok állítása, locsolás, tojásajándékozás, rituális testvérré fogadás stb.

Megjelent az Ünnepnapok első számában.