Petrőczi Éva (Pécs, 1951) a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait magyar–angol, majd angol irodalom speciális képzés szakon. 1975-ben végzett, 1976- ban egyetemi doktori, 1998-ban pedig PhD címet szerzett ugyancsak Szegeden, majd 2007-ben habilitált a Miskolci Egyetemen. Egyetemi oktatói pályája a Károli Gáspár Református Egyetemen (KGRE) zajlott 1994 és 2013 között, ahonnan docensként ment nyugdíjba. A KGRE mellett a Veszprémi Egyetem és a Selye János Egyetem angol és magyar szakán tanított. Fő kutatási területe a magyar és angolszász puritanizmus irodalma. E témában 13 könyvet publikált, 2007-ben megalapította és vezette a KRE Puritanizmuskutató Intézetét. Nyugdíjazása óta is évente több tudományos könyvet publikál, továbbá bel- és külföldi konferenciákon, illetve gyülekezetekben, egyházi alkalmakon tart előadásokat.
Basirius az a sokaknak ellenszenves intrikus személy, akiben a magyarországi és erdélyi közvélemény – számos tudományos publikáció és szépirodalmi mű hatására – mindmáig sem lát mást, mint Apáczai Csere János vetélytársát és tönkretevőjét, és 1655. szeptember 24. szomorú napjának főszereplőjét, aki a lenyakazott I. Károly angol király udvari papjaként potenciális királygyilkosokat látott és láttatott a korántsem vérszomjas erdélyi és magyarországi puritánokban, többek között a minden ízében lelki ember és elkötelezett pedagógus gyulafehérvári professzortársában, a politikával egyáltalán nem foglalkozó Apáczaiban is. A korábban lefordított és elemzett Basirius-levelek után most két olyan, nagyon sokrétegű episztolát szeretnék bemutatni, amelyek Erdély és a Rákócziak végnapjaiba vezetnek el bennünket.