Repository index

Als Einleitung benützt der Autor drei Vesperbilder von Michelangelo Bounarrotti, und nach der Analisierung der Pieta des Ursulaner Klosters von Erfurt (1320 és 1330), beschreibt er die Eigentümlichkeiten der Vesperbilder von den 15–16. Jahrhunderten. Mit dem Thema der Pieta in weltlichem und menschlichem Bezug begann man sich betont erst seit dem 19. Jh. zu beschäftigen. In der ersten Hälfte des 20. Jh. erschien dieses Thema als Rückwirkung auf die Unmenschlichkeiten des herrschenden Nationalsozialismus. Diese Rückwirkung zeigte sich nicht nur in der europäischen bildenden Kunst, sondern in allen der Welt.

Ha valaki keresztyénként szembesül a társadalom által felvetette kérdésekkel, bibliai alapok után kutat. A szegény és szegénység szavak a Bibliában igen gyakoriak. A szegény – az özvegy és az árva – az ókori Izráelben Isten különös gondoskodásában részesült. Az Újszövetség arra tanít, hogy a keresztyének a fogalom világi, hétköznapi jelentése értelmében nem gazdagok. Jézus és az apostolok arra intenek, hogy a gazdagság könnyen az Isten országába való bejutás akadályává válhat. Ha valaki keresztyénként akarja megérteni a társadalmi változásokat, jól teszi, ha különbséget tesz három fél között: Isten, a felebarát (embertárs) és önmaga között.

Amint azt a jelen tanulmány első részében említettem, a Septuaginta Bét-Seánt valóban „a szkíták városának” nevezi (Bír 1,27). Erről a Haag-féle lexikonban ez olvasható: a név „a Ptolemaioszok uralma idején történt veteránletelepítésre (íjászok és lovasok, azaz szkíták, a szó voltaképpeni értelmében) vezethető vissza”.