Repository index

Heinrich Bullinger teológiájának központja keresése során több javaslat is felmerült. Ezek közül a legmegfelelőbbnek tűnik az, amely teológiája lényegét az „Istennel való közösség” (Peter Opitz) gondolatában foglalja össze. Célszerűbb azonban, ha Bullinger teológiáját nem egy központtal rendelkező körmodellként képzeljük el, hanem inkább egy ellipszisként, amelynek két fókusza van: Isten és az ember, illetve Krisztus és az egyház, amelyek egymáshoz kapcsolódnak. Ezért Bullinger teológiáját joggal tekinthetjük „kapcsolati (relacionális) teológiának” is. Ez a szempont megnyilvánul az egyházra vonatkozó tanításában is. A hagyományból vett egyházzal kapcsolatos jellemzők és a bibliai metaforák szorosan kapcsolódnak Krisztushoz, így jelezve ekkléziológiájának részvételre összpontosító (participativ) jellegét. Ez nemcsak a római egyházhoz kapcsolódó meglátásaiban érvényes, hanem a lutheránus egyházhoz való viszonyában is.

The hermeneutics of István Tőkés. Following the First World War, the theological stance of the Transylvanian Reformed Church underwent a significant shift. Faculty members at the Reformed Theological Faculty of Cluj-Napoca embraced a “confessional, biblical, constructive” approach, realigning with core Reformed principles, and subsequently, in 1925, they began to follow Karl Barth’s New Reformed theology. István Tőkés, a New Testament professor at the Protestant Theological Institute in Cluj from 1973 to 1983, was mentored by these teachers. This paper explores the evolution of Tőkés’ hermeneutics and exegesis, particularly influenced by Albert Maksay.

A II. bécsi döntés kedvező fordulatot hozott az Észak-Erdélyben élő magyarság számára, ami megmutatkozott a tudományos életben is. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a teológiai tanárok munkásságára milyen hatással volt az anyaországhoz való visszatérés. A Református Szemle az erdélyi reformátusság egyik legjelentősebb sajtóorgánuma volt, így tanulmányunkban az ott megjelent írásokat tesszük vizsgálat tárgyává. A Református Szemle folyóiratban azokat a cikkeket vizsgáltuk, amelyek vezércikként vagy tanulmányként jelentek meg. Az 1940-es év írásait részletesebben vizsgáljuk. Ebben az évben négy tanárnak (Tavaszy, Gönczy, Imre, Nagy) jelentek meg írásaik a Református Szemlében, így az ő írásaikat elemezzük, hogy megtudjuk: változott-e írásaik stílusa, mondandója, témája a II. bécsi döntést követően.

A tanulmány záró részében a reformáció korszakából (Erasmus, Calvin, Bullinger, II. Helvét Hitvallás, Heidelbergi Káté, Szegedi Kis István) a legfontosabb dichotómikus és trichotomikus antropológiai modellek állnak, és a 20. századi antropológiai szemlélet szintézise a század teológiája (Karl Barth, Wolfhart Pannenberg, Cullmann Oscar, Sebestyén Jenő, Török István, Gaál Botond és mások). A történeti bemutatásra vonatkozó következtetést az antropológiai vizsgálatok eredményeinek más teológiai területekre való alkalmazására vonatkozó lehetőségek vizsgálata követte.