Repository index

A bibliai antropológiának egyik legizgatóbb, érdekfeszítőbb kérdése az ember istenképűsége. Az ember Isten saját képére teremtette, hogy uralkodjék a tenger és a szárazföld állatvilágán, és hogy hajtsa uralma alá a földet. Mit is jelent valójában az, hogy Isten képére teremtetett? Az ember fizikai megjelenését, értelmi képességeit, adottságait, testi-lelki valóságát? Netalán azt, hogy istenképűsége az ő Teremtőjével való kapcsolatát, viszonyát, alárendeltségét jelenti? Küldetést, rendeltetést, feladatok elvégzésére való megbízást jelent? Az első főrészben az istenképűség értelmezéstörténetével fogok foglalkozni, hogyan értelmezték a különböző korokban ezt a kérdést kezdve az újszövetség korától, a zsidó rabbinikus írásmagyarázat, az egyházatyák, a középkori teológia, a reformátori teológia korán át egészen a XX. századi értelmezéssel bezárólag. A dolgozat második felében a Gen 1,26-28 egzegézisével fogok foglalkozni.

Kutatásom kérdése: milyen szerepe van a jövőt ismerő JHVH tematikának Deutero-Ézsaiás könyvében, milyen szerepe van a polémikus beszédmódban? A jövendőmondás kérdése Deutero-Ézsaiás könyvében leginkább a bálványok elleni polémiában emelkedik ki: JHVH az, aki ismeri a jövőt, a bálványok nem tudják megmondani, mi fog bekövetkezni. JHVH felsőbbrendűsége mellett szóló érv az a különbség, mely abban mutatkozik meg, hogy ő az egyetlen, aki előre tudja és megmondja, vagyis kontrolálja a jövőt. A bálványok elleni polémia tétje, hogy ki az igazi Isten. Ebben az istenbizonyítási perben JHVH-nak és a bálványoknak is bizonyítaniuk kell, be kell mutatniuk érveiket, hogy valóban istenek-e? Mindkét általam választott részben (Ézs 41,21-29 és Ézs 46,1-13) a próféta erre a bizonyításra hívja ki a bálványokat és azok készítőit.

Dolgozatunk Káin és Ábel értelmezéstörténetét dolgozza fel, a kezdetektől napjainkig, és mellette két dramaturgiai recepcióval egészül ki. Célkitűzésünk az volt, hogy megállapítsuk a nagy paradigmákat és az általuk született értelmezési variánsokat a történet főbb motívumairól. Emellett arra voltunk kíváncsiak, hogy a teológiai vonal mellett milyen értelmezések születtek a drámai feldolgozásokban, s ezáltal kimutatni a kölcsönhatási viszonyokat teológia és szépirodalom között. Dolgozatunk vizsgálata hozzájárul a teológia mai nagy kérdésköréhez: a testvérháború teóriájához. A téma boncolása során jobban megértjük történelmünk alakulását, valamint elmélyültebb tudást szerzünk a köztünk lévő összetett, testvérségi viszonyokról.