László Bernadett

Bármely korban találkozunk a veszteséggel, amely minden esetben megrázó, fájdalmas, valamint nehézségekkel jár, és így krízishelyzetet okozhat. Nem lehet rá felkészülni, csupán megtanulni idővel együtt élni a fájdalommal, a hiánnyal. Minden esetben válsággal jár, magával a gyász krízisével, és függetlenül attól, hogy az ember felnőtt vagy gyermek átéli a folyamatot. A gyász okozta fájdalmat mindenki megérzi. A felnőttek esetében általánosan kijelenthető, hogy könnyebb a gyászfolyamat, hiszen elfogadják az „élet rendjét”. Vannak esetek, amikor a felnőtt sem tudja feldolgozni az őt ért veszteséget, viszont megvannak az „elődöktől örökölt szokások”, rítusok, amik segítenek együtt élni a veszteség fájdalmával. Lelkigondozói szempontból is sokkal több eszköz és módszer áll a rendelkezésükre a segítés céljából. 

A gyermekek esetében azonban nehezebb a lelkigondozók, lelkészek, de a nevelők, szülők dolga is. Bár egyre bőségesebb a gyermekek gyászával, illetve a gyermek és halál kapcsolatával foglalkozó szakirodalom, mégis sokszor nem fektetnek elég hangsúlyt rá, és az ismert sztereotípiákkal, mint például: „túlságosan kicsi”; „túl törékeny ehhez”; „alig ismerte, biztos hamar elfelejti”, „lerendezik”. Sajnos ritkán, vagy csak kevés esetben találnak számukra megfelelő, eredményes megoldást.

Jelen dolgozattal az volt a célom, hogy az Unitárius Irodalmi Társaság centenáriuma alkalmából felidézzük a társaságnak mindazt a munkáját, amit a két világháború közt kifejtett. Igyekeztem megnézni, hogy az újraszülető erdélyi magyar irodalomban mennyire jelentős munkát fejtettek ki. Célom volt, a társaság fő célkitűzéseit bemutatni, ismertetni, tevékenységüket, valamint láttatni azt, hogy milyen széles palettán munkálkodtak. Először a magyar irodalom egészének helyzetét tekintettem át a trianoni békeszerződés aláírása előtti és utáni időkben. Ezt követően a változás után létrejött folyóiratok rövid ismertetésére került sor, figyelembe véve elsősorban azokat a kiadványokat, ahol az U.I.T. tagjai munkálkodtak. Majd néhány irodalmi társaság bemutatása következett, amelyekben szintén tevékenykedtek az U.I.T. tagjai. Így jutottam el az Unitárius Irodalmi Társaságig. Kutatásom során láthattam, hogy az U.I.T. tagjai munkájukat nem csupán az Unitárius Egyház berkeiben folytatták. Tollforgatóink sokoldalú tevékenysége által megmutatkozott az, hogy nem csak a saját társaságuk keretein belül munkálkodtak, hanem már jóval annak megalakulása előtt is, íróink helyet kaptak más társaságokban, publikáltak különböző folyóiratokban, vagy éppen a szerkesztői feladatokat látták el.
Miután megismerkedtünk az U.I.T. munkásságával, néhány személyt mutattam be a társaság tagjai közül, akiknek munkája is bizonyítja, hogy széles körben tevékenykedtek. Úgy próbáltam dolgozatomban ezeket a tagokat ismertetni, hogy a társaság minden munkakörét egy-egy ember képviselje. Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy az a munka, amit 30 éven át kifejtettek, gazdagította mind az unitárius közösséget mind az erdélyi magyarság szellemi életét és kultúráját. Az U.I.T. a kilátástalannak tűnő helyzetben munkájával nemcsak a szellemi élet gyarapodását segítette elő, nem csupán a hívek közművelődését látta el, hanem gyógyír is volt az emberek sebzett lelkére azáltal, hogy megszólaltatta megannyi munkában az erdélyi sorsot, a nehézségeket, a küzdelmeket, mindazt, amivel az akkori erdélyi ember szembesült.