Szabó András

Szabó András (Derecske, 1954. szept. 30.) irodalomtörténész, lelkészcsaládban született, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte, majd 1978-ban az ELTE BTK magyar–latin szakán szerzett diplomát. 1991-től az irodalomtudomány kandidátusa, 1998-tól habilitált doktor, 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A révkomáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának professzora, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK professzor emeritusa. Szakterülete a régi magyar irodalom, kutatási területe a magyar reformáció és késő humanizmus irodalma, különös tekintettel a magyar– német kapcsolatokra.

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet

2019

A Paul Eber életművét tárgyaló tanulmánykötetre és benne a gothai Forschungsbibliothek állományában található levelezésének leírására a wittenbergi magyar coetusra vonatkozó kutatásaim közben bukkantam rá. Korábban Egri Lukács ismeretlen levelét már közöltem ebből az anyagból. A címzett, Paul Eber (Kitzingen, 1511. november 8. – Wittenberg, 1569. december 10.) ebben az időben teológiaprofesszor, a városi templom első lelkésze és Szászország szuperintendense volt, s Melanchthont követve elsősorban közvetítő szerepet próbált betölteni az orthodox lutheránusok és a kriptokálvinisták között. Ugyanakkor – Melanchthonhoz hasonlóan – Eber soha nem állt nyíltan a svájci teológia mellé, úrvacsoratana mérsékelt lutheránus álláspontot tükrözött. Abban is Melanchthon nyomában járt,4 hogy jó viszonyt ápolt a magyar diákokkal és patrónusaikkal. A levelek abban a helyzetben íródtak, amikor Luther reformátortársának 1560-ban bekövetkezett halála után megpróbálta továbbvinni az örökséget.

PublikációSzaktanulmány2019Református Szemle 112.5

2011

Az Öreg graduál egyik legidőszerűbb és kevésbé gyakorolt műfaját szeretném bemutatni nagyvonalakban. Most is időszerű, mivel húsvéti ünnepkör műfajai, a nagyheti énekek közé tartozik. A szentháromnap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának e fontos műfaját manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, viszont eredetileg a református liturgiában is helyet kapott. Olyannyira, hogy többek között mind a kolozsvári, mind pedig a debreceni graduálpéldányok lamentáció-lapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán (249–270. oldalak). Másrészt pedig több levéltári adat, egyházkerületi jegyzőkönyv tudósít a húsvétot megelőző lamentációk előadásának kérdéseivel. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy a lamentációéneklés gyakorlatban volt.

PublikációSzaktanulmány2011Református Szemle 104.4