Demeter Ilona Reményke

Not all pastor's children remain close to the Church, despite the fact that they grew up in a religious environment and had the example and model of Christian living. The theoretical objective of my thesis is to explore pastor's children's motivations for living a pious life. For there can be external and internal motivation. The external motivation is when the pastor's child practices godly living and godly speaking, but not from an internal motivation, not from faith. They are not living a godly lifestyle because they feel they need to and because it is of value to them, but they are just living up to expectations. They behave and speak as expected by their parents, their congregation or their environment. They live godly lives either for external recognition and reward, such as the recognition of the church community or the pride of their parents, or perhaps to earn God's approval. My research shows that external motivation alone is not enough for a pastor's child to remain close to the church and retain the values he or she has seen, heard, and experienced at home. Internal motivation is necessary. The paper also points out what pastor parents and congregational communities can do to ensure that the child is not overcome by a sickening image of God, and the role of the family, especially, in developing the inner motivation to live a godly life.

Sok előnyét tapasztaltam annak, hogy ezzel a jegyzőkönyvvel foglalkoztam. Bepillanthattam elődeinknek mind az egyházi, mind a hétköznapi életébe, amely számomra meglepő módon nagyon szorosan összefonódott, akkor. Az egyház jelen volt az emberek életének minden területén, ez számomra, ebben a világban, nagyon furcsa. A Görgényi Református Egyházmegye 1804. év második felében lévő jegyzőkönyvének vizsgálata során egy kis szeletet kaphattunk a korszak erdélyi református gyülekezeteinek életéből, azok fegyelmi, adminisztrációs, és gazdasági ügyeiről. Ezek ismerete hozzásegített, hogy egy teljesebb egyházképet kaphassak, kaphassunk. A 19. század első felében nagyon fontos volt a templomlátogatás, annak ellenére, hogy egy kemény rekatolizációs időket élt meg a reformátusság. De legalább ugyanennyire számított az erkölcsös élet is. 

Összefoglalásként az egyházmegyén belüli legjellemzőbb problémákat szeretném még megemlíteni. Fegyelmi ügyekben a lelkipásztorok ellen a leggyakoribb vád, hogy alkoholizál, illetlenül beszél, és cselekszik. A tanítóknál inkább magaviseleti problémát találtam. Náluk még ami feljött, és több helyen is előfordult, hogy a gyerekeket nem adták oda, hogy tanítsa őket. A szülők torz gondolkozása végett történhetett ez meg. A gyülekezeti tagok esetében gyakran gond volt a paráznasággal, és házasságbeli problémákkal. A másik nagy probléma, hogy nem akarták az egyházfenntartó járulékot befizetni. Ezt több helyen is panaszolják a lelkészek. Állíthatom azt, hogy több az a gyülekezet, ahol rendben voltak a dolgok, kevés panasz volt a lelkészre, tanítóra vagy éppen semmi panasz nem volt. Több gyülekezetnél is olvashattam, hogy dicsérték a papjukat, és tanítójukat. A sok hiányos számadás mellett, voltak olyan egyházközségek, ahol a curator lelkiismeretesen végezte számadását, és a vizitáció mindent rendben talált. Megláthattuk a dolgozat során azt, hogy az akkori emberek ugyanolyanok voltak, mint mi, nem voltak másabbak. Az egyház és az egyházi élet akkor sem volt problémamentes. Viszont mégis van egy valami, ami nagyon elgondolkoztat, mégpedig az egyház gyarapodása. Akkor minden üldöztetés, ellenreformáció, egyházfegyelem ellenére növekedtek a gyülekezetek, manapság pedig tényleg szeretettel fogad az egyház mindenkit, nincs üldöztetés, nincs ellenreformáció, és mégis a gyülekezetek apadnak.