Virginás Ervin

The aim of this thesis is to present the history of the Reformed Church of Magyaró between 1820 and 1921. The research examines the religious, social and institutional life of the congregation based on archival sources, registry data and local traditions. Special attention is given to the parish's real estate and asset management, the condition of the church, school, rectory and mill, and the community significance of their maintenance. The development of religious life was shaped by the ministry of pastors, the order of worship, episcopal visitations and education. The thesis provides a detailed picture of the demographic changes in the congregation, the challenges caused by epidemics and wars, and the historical background of community self-organisation and identity preservation. The research highlights how the Reformed community in Magyaró preserved its faith and institutional independence in the changing political and social environment of Transylvania.

A dolgozat célja a Magyarói református egyházközség történetének bemutatása 1820 és 1921 között. A kutatás alapját egyházközségi jegyzőkönyvek, anyakönyvi bejegyzések, levéltári források és helyi hagyományok képezik. A munka részletesen bemutatja a gyülekezet intézményeinek, templom, iskola, parókia, malom, működését, karbantartását, valamint az oktatás és lelkipásztori szolgálat jelentőségét. A tanulmány kiemeli az egyházközség szerepét a közösségi élet megszervezésében, különösen a 19. századi társadalmi változások és az első világháború utáni impériumváltás idején. Részletesen elemzi a demográfiai folyamatokat, a járványok, természeti csapások és háborús események hatását. A dolgozat rávilágít arra, hogyan biztosította az egyház a vallási élet folyamatosságát és a falu lelki életének fenntartását a nehézségek ellenére is.

Minden időben íródik történelem, mert az időnek mindig valamilyen sajátos célja van. Az időt fontossá teszi tartalma, a benne rejlő lehetőségek sokasága. Igaz az is, hogy aki megfeledkezik múltjáról, annak átgondolásáról és a múlt értékeinek feldolgozásáról, jövőt készítő értékeiről, az ma elveszítheti a jövőt, annak elértéktelenedhetik az evangélium ereje, az egyház létezése. 

A dolgozatom tartalmát az 1822. évi Generális zsinat jegyzőkönyvének anyaga képezi. A zsinatot Zabolán hívták össze június 16-án, Bodola János püspök vezetése alatt. Összesen 117 napirendi pont került tárgyalásra. A jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a zsinati ülésnek egyik fontos elemét képezte az istentiszteleti rendtartás. Ennek keretében a jegyzőkönyvben részletes leírást kapunk, az igehirdető személyéről, ezen felül a textusról illetve az igehirdetés témájáról. A jegyzőkönyv a zsinat szerkezeti felépítésével kezdődik, majd néhány fegyelmi ügy bemutatása után rátér a már említett válóperekre. Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy a jegyzőkönyv korabeli sajátosságainak kiemeléséhez szükség volt bemutatni a 19. századeleji helyzetképet és annak egyháztörténeti vonatkozásait. Az általam átírt jegyzőkönyv nagy részét a válóperek alkotják, ezért is volt szükséges a dolgozat második fejezetében a házasságkötések, illetve válások ügyével foglalkozni. Ezt a logikát követi a harmadik fejezet is.