Jelen dolgozat a 14-16 éves korosztály egyházképét és egyházhoz való viszonyulását vizsgálja a Krasznai Református Egyházközség fiataljain keresztül. A kutatást aktuálissá teszi, hogy ez a serdülőkori generáció alkotja a gyülekezet jelenét és jövőbeni aktív tagságát, ugyanakkor ebben az életszakaszban a legintenzívebb az énkeresés és a közösségtől való részbeni eltávolodás. A dolgozat két főbb részből tevődik össze, elméleti és gyakorlati rész. Az elméleti rész tisztázza az egyház teológiai fogalmát a hitvallások, illetve statútum tükrében, valamint elemzi a serdülőkori pszichológiai sajátosságait és a kor vallásos nevelésének lehetőségeit. A gyakorlati rész bemutatja a gyülekezet által felkínált sokrétű programokat, ismertetve azok sajátosságait és menetét, illetve a fiatalok válaszait. A kutatás eredményei arra mutatnak rá, hogy a fiatalok többsége pozitív egyházképpel rendelkezik, és az egyházra úgy tekintenek, mint egy biztonságot nyújtó közegre, mely alkalmain örömmel vesznek részt. A válaszok másrészt rámutatnak a liturgia reformjára, és a modernebb zenei formák iránti igényre. Következtetésképpen elmondható, hogy a fiatalok egyházba való integrációjának kulcsa a bibliai tartalom és a releváns témák egyensúlya, valamint a lelkipásztorral való személyes kapcsolat.