Obermájer Ervin 1989. december 4-én született Sepsiszentgyörgyön. 2015-ben szentelték pappá. 2016–2019 között egyháztörténelmet hallgatott a Pápai Lateráni Egyetemen, majd a Szentek Ügyeinek Kongregációja szervezésében posztulátori oklevelet szerzett a Pápai Urbaniana Egyetemen. 2019-től a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának Vallás, Kultúra, Társadalom Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatásának fő területe a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye helyzete a román kommunizmus évtizedeiben és a korabeli katolikus elöljárók és vértanúk története. Katolikus papként, posztulátorként és viceposztulátorként részt vesz több fontos történelmi személyiség kanonizációs eljárásában.
A huszadik század közepének történelmi és román belpolitikai változásai jelentős kihívások elé állították az erdélyi római katolikus egyházat. A kommunista államhatalom kiépülése a klérus tagjait is olyan döntési helyzetek elé kényszerítette, amelyekben az egyházhoz és a hithez való hűség gyakran megfigyeléssel, zaklatással, letartóztatással és büntetőeljárással járt együtt. A Gyulafehérvári Egyházmegye papságának egyik ilyen alakja Ambrus György plébános volt, aki Márton Áron püspök egyházi irányvonalához kapcsolódott, és az 1950-es években részt vállalt a titkos egyházi kapcsolattartásban. Többek között futárszolgálatot teljesített. Életútjának rekonstruálásához kiemelt jelentőségű forrásanyagot jelentenek a román állambiztonság, a Szekuritáté iratai. A tanulmány ezekre a dokumentumokra támaszkodva vizsgálja Ambrus György megfigyelésének, letartóztatásának és fogva tartásának főbb állomásait, valamint azt, hogy miként maradt hűséges a bebörtönzött Márton Áron által képviselt egyházi irányvonalhoz. Esetének elemzése egyúttal rávilágít a kommunista állambiztonság katolikus klérussal szemben alkalmazott megfigyelési és represszív gyakorlatára is.