Repozitórium index

Egyik leghányatatottabb sorsú nyomtatványunk kilenc példányát mutatja be a tanulmány, amelyek a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában maradtak fenn az utókor számára. Könyv- és könyvtártörténeti adatok sora példázza, hogy ez a kilenc kötet milyen utat járt be 1661-től napjainkig, hány kézen mentek át különböző intézmények és magánszemélyek használatában. A károsodás, vagy akár szándékos csonkítás, az átkötés, kiegészítés, továbbörökítés egyaránt része a történetüknek. Sok mindennek voltak a tanúi, hogy most konzerválva, megfelelő tárolási körülmények között, nemzetközi standardok alapján feldolgozva álljanak a kutatók és érdeklődők rendelkezésére.

Ez a kötet a Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában fellelhető 1601 előtti, nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok katalógusa. A Könyvtár 141 tételt kitevő antikva-gyűjteményét leíró katalógus a bibliográfiai adatokon túl minden nyomtatvány egyedi sajátosságát, állapotát, tulajdonosi bejegyzéseit, kötését is feldolgozza, utalva egyes kötetek bibliográfiájára is. A kötet használatát segíti a nyomdahelyek, nyomdászok és kiadók, a possessorok, kódextöredékek és könyvkötők mutatója, az előtanulmány pedig a sorozat hagyományát követően német és román nyelven is olvasható.

A leírások szerző szerinti betűrendben készültek. A több példányban meglévő művek külön tételszámmal szerepelnek, de a címleírásuk nem ismétlődik, a leírás csak a példányadatokra tér ki. A tételek két részből állnak: 1. a bibliográfiai leírásból, amely lehetőség szerint a teljes példány adatait közli, 2. a példányleírásból, amely az adott kötet egyedi jellemzőit sorolja fel.

Erasmus egy évvel a reformáció beindulása előtt, 1516-ban jelentette meg az általa lefordított Újszövetséget, amelyet ő Novum Instrumentumnak, nevezett. A fordítás előszavában, a Paraclesis traktátusban már hangsúlyozta, hogy minden embernek, tehát a laikusoknak is olvasniuk kell Szentírást. Műveiben gyakran kritizálta a papságot és a kiüresedett rítusokat, a belső, mélyebb kegyesség buzdította olvasóit.

Obadja neve alatt tizennégy hatsoros strófa maradt ránk, melyek közül az öt elsőben (az 1-9. v.) egy régebbi balladát találunk, mely Jer. 49, 7-22. vben is megvan. Nagyon valószínű, hogy ennek a balladának a szerzőjét hívták Obadjának; mostani könyvecskénk írójának a nevét pedig nem ismerjük. --- Egy kései irodalmi termék a Jóél könyve is, amelynek keletkezési korát pontosabban nem is lehet meghatározni. Csak annyit mondhatunk egész általánosságban, hogy Tritozekarjánál, akinek művét mi 134 utánra tettük, valamivel későbbi lehet, mert eschatologiai anyaga, amivel dolgozik, már valamivel kiképzettebbnek és megállapodottabbnak látszik azénál.