Repozitórium index

Isten határtalan szeretete (Jn 3,16) ellentétben áll a földi szeretetszolgálattal, hiszen az ember szeretete is határos, korlátolt. A határok nem csupán akadályoznak, hanem védenek is, ez a szeretetszolgálatra is érvényes. Kérdés, hogy tudjuk-e, hogy mely az a határ, mely valóban védelem, és nem visszaélés, hiszen ez nem olyan egyértelmű, mint egy kerítés, egy jelzőlámpa vagy egy fal. „A lelki világban a határok ugyanilyen valóságosak, de nehéz őket felismerni” – olvashatjuk a láthatatlan határokról. A határok pontos körvonalazódása nemcsak a szeretetszolgálatban segítenek, hanem énünk határait is kijelölik. Milyen esetben indokoltak azok a határok, melyeket – esetenként – a szolgálatot végző szab meg, ha a szeretetszolgálatban már amúgy is alapvető határok (kommunikáció, földrajzi, anyagi, stb.) adottak?

Órigenész emberi lélekről alkotott tanítása különösképpen figyelemre méltó, hiszen olyan gondolatrendszer tárulhat az érdeklődő elé, amely napjaink rendszeres teológiájában szinte egyáltalán nem kerül említésre. Éppen ezért tartom fontosnak a témával való foglalkozást, valamint ezáltal próbálok közelebb kerülni Isten és az emberi lélek kapcsolatának kérdésköréhez. Feltett szándékom (a teljesség igénye nélkül) művei alapján összegezni a lélekről, annak eredetéről és útjáról vallott gondolatait, valamint megvizsgálni, hogy mik lehettek mindazok a tényezők, amelyek befolyásolták e tanrendszer kidolgozásában.