Kiss Jenő

Kiss Jenő (Somosd, 1963) 1987-ben szerzett teológiai oklevelet. Magyarbükkösön (1987– 1994) és Udvarfalván (1994–1997) volt lelkipásztor. Doktori fokozatot Utrechtben szerzett 2000-ben, disszertációja Die Klage Gottes und des Propheten. Ihre Rolle in der Komposition und Redaktion von Jer 11–12, 14–15 und 18 címmel jelent meg (WMANT 99. Neukirchener Verlag, Neukirchen–Vluyn 2003). A Nagyszebeni Evangélikus Teológiai Fakultáson 1995 és 2005 között tanított, a Kolozsvári Protestánt Teológiai Intézetben 2000-től tanít. A kontextuális szemlélet hazai képviselője, valamint a bibliai szöveg homiletikai jelentőségének szószólója, amiről a Hármasban Isten színe előtt című könyve is tanúskodik (Exit – Napoca-Star, Kolozsvár 2010).

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet

2016

2015

A lelkigondozás olyan keresztyén hiten alapuló segítségnyújtás, a lelkigondozástan (pojmenika) pedig olyan gyakorlati teológiai diszciplína, amely a Szentírásban gyökerezik, de amelynek tartalmát és gyakorlatát a Szentírás nem írja körül pontosan. Így adódik az a kérdés, hogy ez a viszonylag fiatal teológiai tudományág és annak gyakorlata, a lelkigondozás milyen ismérvek segítségével határozhatja meg önmagát. Szem előtt tartva a lelkigondozás, illetve a lelkigondozástan bibliai gyökereit, ebben a tanulmányban azt állítjuk, hogy ezek elsősorban „tárgyuk” alapján határozhatják meg önmagukat, vagyis afelől, akire néznek: az ember felől. Tehát ahhoz, hogy meghatározzuk a lelkigondozás célját, először azt kell körülírnunk, hogy kicsoda az ember.

PublikációSzaktanulmány2015Studia Doctorum Theologiae Protestantis 6.1

2014

2013

2011

Rektori köszöntés - Rezi Elek, a Kolozsvári Protestáns Teológia rektora. Védnöki beszédek - Adorjáni Dezső-Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke; Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, RMDSZ és ENP Képviselőcsoport. Témafelvezetés - Benkő Tímea és Kiss Jenő a Kolozsvári Protestáns Teológia tanárai

PublikációBeszámoló2011Református Szemle 104.4

2010

"Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" 5Móz 8,3. Ebben az igeversben egy olyan kifejezés áll, amelyet, semlegessége és általánossága miatt többféleképpen lehet magyarázni. Az, hogy e kifejezésnek milyen jelentést tulajdonítanak, leginkább attól függ, hogy az írásmagyarázó milyen értelmezési kerethez folyamodik segítségért.

PublikációSzaktanulmány2010Református Szemle 103.5

2009

Jelen tanulmánynak az a célja, hogy meghatározza és leírja az egymás mellett található isteni és prófétai panasz közötti viszonyt. Ennek érdekében először megvizsgálja a JHWH panaszait (I.), majd a próféta „vallomásait” (II.), hogy kidomborítsa azok formai és tartalmi sajátosságait. E sajátosságok alapján bemutatja a panaszszövegekből kirajzolódó isten- és prófétaképet, majd összeveti őket egymással (III.).

PublikációSzaktanulmány2009Református Szemle 102.1

Az alábbiakban az első két vallomásszöveget, Jer 11,18–23-at és 12,1–6-ot vesszük közelebbről szemügyre. Célunk az, hogy e szövegrészek tartalmi sajátosságait meghatározzuk és leírjuk, hogy a próféta panaszait később összehasonlíthassuk az ÚR panaszaival. Akárcsak JHWH panaszainak esetében, a prófétai panaszok elsődleges üzenetét a vallomásszövegekben feltárható eredeti prófétai panaszok alapján írjuk körül. Így elengedhetetlen a fentebb megnevezett szövegrészek irodalomkritikai vizsgálata.

PublikációSzaktanulmány2009Református Szemle 102.2

Az előbbi részben a JHWH panasza mellett álló prófétai panaszok közül Jer 11,18–23-at és 12,1–6-ot vizsgáltuk meg. Most Jer 15,10–21-et tanulmányozzuk. Célunk itt is a prófétai panasz tartalmi sajátosságainak kidomborítása, hogy azt összehasonlíthassuk a JHWH panaszával. E prófétai panasz tartalmi sajátosságát a bennük fellelhető legrégibb szövegréteg alapján írjuk le. Ezért versről verse haladva megvizsgáljuk Jer 15,10–21-et tartalmi, irodalomkritikai és redakciókritikai szempontok alapján (1.). Ezután, a rekonstruált prófétai panasz alapján, leírjuk e panasz tartalmi sajátosságait (2.)

PublikációSzaktanulmány2009Református Szemle 102.4

E tanulmány két részből áll. Az első rész a Románia Református Egyház (főként az Erdélyi Református Egyházkerület) konfirmációi előkészítési és konfirmálási gyakorlatát írja le és értékeli, a második pedig vázolja a konfirmációi előkészítés és a konfirmálás egyik, a maitól eltérő lehetséges útját. Az első rész lelkipásztori tapasztalataimon, a teológiai hallgatókkal folytatott beszélgetéseken, a kolozsvári gyülekezetekben tartott katekétikai gyakorlatok során szerzett tapasztalatokon, a segédlelkipásztorokkal, valamint a lelkipásztorokkal folytatott beszélgetéseken alapszik, így inkább empirikus és személyes jellegű. Célja, hogy rámutasson a jelenlegi gyakorlat problémáira, valamint teológiai, ekléziológiai és társadalmi hátterére és így azt érthetővé tegye. A második rész főleg a fejlődéslélektan és a módszertan újabb, de időközben meghonosodott nézeteire támaszkodik, és így inkább elvi jellegű. Célja felmutatni, hogy milyen lehetőségeket hordoz, és milyen következményekkel jár a katekézisre nézve, ha figyelembe vesszük a gyermek fejlődésbeli sajátosságait és a didaktika újabb felismeréseit. Az ennek alapján megfogalmazott javaslat figyelembe veszi a katekézis lehetőségeit, amelyeket az első rész tár fel, de útkeresésében nem a lehetőségekből, hanem az elvi-teológiai megfontolásokból kíván kiindulni – attól a meggyőződéstől indíttatva, hogy nem az elvnek kell a gyakorlathoz, hanem a gyakorlatnak az elvhez alkalmazkodnia.

PublikációSzaktanulmány2009Református Szemle 102.4