Repozitórium index

A jézusi erkölcs kompromisszummentessége elutasítja mind az önző, önfenntartó impulzusokat, mind pedig azt az ösztönös önvédelmet, amely másokkal szembeni agresszióval hoz létre különböző egyéni és politikai felépítményeket. Ezen a ponton feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mennyire alapozhatjuk a jézusi tanításra keresztyén kultúránk politikai eszközök útján történő védelmét? Nyilvánvaló, hogy lelki és társadalmi nyugalmunk szempontjából egy keresztyén alapokon álló nemzetpolitika értéke felbecsülhetetlen számunkra. Ennek ellenére, nagyon óvatosan kell a keresztyén minősítést használnunk az önkonzerválás folyamatában, hiszen Jézus etikai tanítása éppen a földi biztonságtól és komfortzónánktól próbál bennünket elmozdítani. Ebben a gyakorlatban pedig számítanunk kell a kötődéseink elszakadásával és hagyományaink szétmorzsolódásával is…

Az esszé (1) elején a "tolerancia" rövid történeti összefüggésben jelenik meg, és különbséget tesz a tartalom és a formális tolerancia között. Ezt követően az ősi Kelet - vallási-történelmi összefüggésben - vallási toleranciáját írják le (2-3). Az alábbiakban (4) bemutatjuk a toleranciával ma értelmezett interperszonális viselkedést. Az ötödik fejezetben az "Izrael külföldi országokban" (6) "Az idegen Izraelben" cím alatt szerepel. Az utolsó részben (7) röviden összefoglaljuk a témát.

Célunkat a teológiai képzésen elsajátított kompetenciákhoz mérten fogalmaztuk meg. Mélyebb pszichológiai szaktudás hiányában nem vállalkozhatunk arra, hogy a szenvedélybeteget és családját a gyógyulás teljes útján elkísérjük. Homiletikai és pojmenikai ismereteink birtokában viszont megpróbálunk kidolgozni egy olyan igehirdetési tervet, illetve két prédikációt liturgiai kerettel, amelyek elsegíthetik a függőségben szenvedő, de azt el nem ismerő gyülekezeti tagokat a beismerésre, és a gyógyulás útján való elindulásra. Míg a szenvedélybetegekkel foglalkozó gyógyító központok a megfelelő motivációt, mint előfeltételt kérik számon, addig a kontextuális szemlélet ezt eredménynek tekinti. Ezen eredmény kimunkálásának kontextuális lehetőségeit kívánjuk feltérképezni és az igehirdetési tervben, valamint a két kidolgozott prédikációban alkalmazni.

Dolgozatom három nagy fejezetből áll. Az első fejezetben a szenvedélybetegségeket, azoknak típusait, sztereotípiáit, mintáit, modelljeit, lélektani tényezőit és különböző hatásait mutatom be. A második fejezet a szenvedélybetegségek egy konkrét fajtájára összpontosít: az alkoholizmusra. Külön alfejezetet szenteltem az alkoholizmus kialakulásának lehetséges okaira és tényezőire, illetve az alkoholizmus folyamatára is: itt bemutatom a prealkoholikus, bevezető, kritikus és krónikus fázist. Dolgozatom témájának szempontjából egyik leglényegesebb alfejezete az alkoholizmustól való szabadulás lehetőségeit tárja fel. A harmadik egység az előző részek gyakorlati vetületéről szól: a Romániai Református Egyház válaszáról az alkoholizmus okozta problémára.