Repozitórium index

Dolgozatom témája az ifjúsági munka hatékonysága és akadályai a zilahi és szilágysomlyói református egyházmegyék gyülekezeteiben. A kutatásom során először megvizsgáltam a serdülő- és fiatalkorúakat fejlődéslélektani, csoportdinamikai, társadalmi és ekkléziológiai szempontból, hogy teljesebb képet alkossak a szóban forgó korosztállyal kapcsolatban. Ezt követően a zilahi és a szilágysomlyói egyházmegyék lelkipásztorai által kitöltött kérdőívek eredményeit dolgoztam fel, és következtetéseket vontam le. A kérdésekre adott válaszok alapján elmondható, hogy a két egyházmegyében az ifjúsági munka fontos helyet foglal el a lelkipásztorok szolgálatában, és a fiatalok között végzett missziónak viszonylag egységes célkitűzései vannak a megkérdezett gyülekezetekben (evangélizáció, közösség építése). Ugyanakkor szükséges a gyülekezet és az ifjúsági csoport találkoztatása, hogy megvalósulhasson az a valódi közösség, amit az elméleti részben is tárgyaltam.

Szakdolgozatom témájaként az ifjúsági korszakváltás témakörét választottam, és egyben arra vállalkoztam, hogy ezt az ifjúságszociológiai fogalmat és annak tartalmát megpróbálom minél közelebb hozni az Erdélyi Unitárius Egyházhoz. Teszem ezt azért, mert megérzésem szerint az egyház ifjúsági munkájának stratégiájában némi váltásnak kell megtörténnie. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha megfelelő, tudományos alapokon nyugszik. Az ifjúsági korszakváltás olyan valóságokat teremtett, amelyek előtt az egyháznak nem szabad szemet hunynia, hanem ezzel ellentétben, meg kell ismernie jelenségeit, és fel kell vegye velük a harcot.

Dolgozatunkban az ifjúsági szubkultúrákat vizsgáljuk, célunk pedig ezek ismertetése, valamint egyházi hasznosíthatóságának megfogalmazása. A dolgozat első felében az egyház szolgálatába állított szociológiát szólaltatjuk meg, és a kultúra fogalmát igyekszünk meghatározni, hiszen ez az alapja mindennek. Ezek után megvizsgáljuk a szubkultúrát, mint életformát a maga általános értelmében, és ebben a részben egyelőre nem térünk ki az ifjúsági szubkultúrák sajátosságaira. Célkitűzésünk, hogy a szubkultúra fogalmát járjuk körül, és meghatározását adjuk az általánosságban vett „alsó kultúra” létének. A dolgozat második felében rátérünk az ifjúsági szubkultúrák életére. A dolgozat harmadik része a fiatalok vallásosságát és egyháziasságát kutatja.

Már megszokottá vált, hogy a tudományos világ folyamatosan ésszerű magyarázatot igyekszik keresni a Bibliában leírt csodákra. Szinte évente felröppen egy-egy hír a médiában, hogy tudományos magyarázatot találtak, valamelyik Bibliában leírt eseményre. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, vajon miért olyan fontos az emberiségnek, megcáfolni a Biblia hitelességét? A magiszteri dolgozat megírása rendjén megoldást keresek a következő kérdésre: hogyan értelmezhetőek Lukács evangéliumában a Jézus csodáiról szóló elbeszélések? Kutatásom ezen célkitűzésével tehát a Jézusról szóló csodaelbeszélések megértését igyekszem megvizsgálni, rámutatva ezáltal arra, hogy Jézus Krisztus csodái nem véletlenszerűen történtek, hanem mögötte a Mindenható Isten áll, és így Jézus cselekedeteiben felismerhető Isten cselekedete.

Az irodalmi alkotás nem hitvallási irat, legalábbis nem egy új vallás dogmatikája, viszont tükrözi azt, ahogy a kor filozófiája, teológiája, szellemisége hatott a művészre, és tükrözi a maga személyes hitvallását is. Épp ezért szükséges megismerni azt a kort amelyben az író élt és alkotott, és azokat a tanokat, amelyek hatottak rá. Dolgozatomban a XIX. század végén élő, szépirodalmi műveket publikáló erdélyi református lelkészek alkotásaiban keresek teológiai nyomokat. Célom felkutatni és bemutatni, a teljesség igénye nélkül, a XIX. századi református teológia szellemiségét, vitás kérdéseit, valamint, azt az irodalmi és politikai hátteret, amely nagyban befolyásolta nemcsak az erdélyi lelkészírók munkásságát, de a kor teológiai irányultságát is.

Kutatásom célja felkutatni és megvilágítani azokat a tényezőket, melyek tönkre teszik a lelkipásztorok házasságát. Egyre nagyobb gondot jelentenek a zátonyra futott házasságok, nemcsak társadalmunkban, hanem egyházunkban is. Miért megy végbe napjainkban egyre nagyobb számban lelkipásztorok családjában a válás? Mi okozza ezt? Milyen megoldások vannak ennek elkerüléséhez? Lehet-e ezeket gyakorlatba fektetni, és ha igen, hogyan? Ezekre a kérdésekre igyekszem megtalálni a választ kutatásom során.

Dolgozatomban a 19. század második felében Erdélyben, azon belül pedig Nagyenyeden és kis részben Kolozsváron kialakult egyházi eseményeket és történéseket fogom tüzetesebben vizsgálni. Mindezt pedig a racionális és liberális irányzatok fényében teszem. A források többsége, mely rendelkezésemre áll, arra mutatnak rá, hogy a 19. század második felében kialakult teológiai viták, szócsatározások, érvek és ellenérvek, a racionális, a hagyományos teológia, valamint a liberális teológiai nézetek között forgolódtak.

Munkám során tehát főképpen a jegyzőkönyv anyagainak a tanulmányozására és tematikus rendszerezésére szorítkoztam. Igyekeztem az izgalmasabb bejegyzéseket részletesebben, egyeseket akár szóról-szóra közölni, míg a kevésbé nagy jelentőséggel bíró eseteket csak vázlatosan megemlíteni. Végig ott volt a szemem előtt a kérdés, hogy vajon miként éltek a XIX. század közepén a gyülekezeteinkben élő hívek, és milyen kérdések, nehézségek vagy örömök voltak, azok, amik foglalkoztatták őket.

Dolgozatunk Káin és Ábel értelmezéstörténetét dolgozza fel, a kezdetektől napjainkig, és mellette két dramaturgiai recepcióval egészül ki. Célkitűzésünk az volt, hogy megállapítsuk a nagy paradigmákat és az általuk született értelmezési variánsokat a történet főbb motívumairól. Emellett arra voltunk kíváncsiak, hogy a teológiai vonal mellett milyen értelmezések születtek a drámai feldolgozásokban, s ezáltal kimutatni a kölcsönhatási viszonyokat teológia és szépirodalom között. Dolgozatunk vizsgálata hozzájárul a teológia mai nagy kérdésköréhez: a testvérháború teóriájához. A téma boncolása során jobban megértjük történelmünk alakulását, valamint elmélyültebb tudást szerzünk a köztünk lévő összetett, testvérségi viszonyokról.

Dolgozatunk során a 17. századi protestáns, ortodox prédikációt vizsgáltuk irodalmi szempontból, figyelembe véve a prédikáció, mint műfaj sajátos jellegzetességeit. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, mint irodalom-e a protestáns ortodoxia szellemében született prédikáció? Nevezhetünk-e irodalomnak olyan szöveget, amely elsődleges célja nem a gyönyörködtetés vagy szórakoztatás, hanem a tanítás? Vitte-e előbbre a világi irodalom fejlődését az egyházi, úgynevezett használati irodalom? Milyen művészi eszközöket használtak a prédikációkban? Mennyire volt ez eredeti? Az alapkérdések további kérdéseket vetnek fel, mint mit értünk az irodalom fogalma alatt? Hogyan tekintünk mai szemmel egy 17. századi szövegre? Hogyan viszonyultak hozzá a maga korában? Az alapkérdések mentén felmerülő problémákat is igyekszünk röviden tisztázni, ahol szükséges. Célunk felhívni a figyelmet az ilyen jellegű vizsgálódás hasznaira, valamint arra, hogy a 17.