Repozitórium index

Az egyházi hagyomány szerint Énók az első próféták közé tartozott. Neve két helyen szerepel Mózes első könyvében. Az 1Móz 4,17– 18-ban úgy olvashatunk róla, mint aki Káin fia: És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket. Az 1Móz 5,18–24 pedig Jered fiaként említi: Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.

A játékot az utóbbi időkben széles körben alkalmazzák a gyermekek katekézisében. Egyre nagyobb teret hódít a játékpedagógia az oktatás világában (és nem csak). Az ifjúsági munkában (ahol főképp tinikkel foglalkoznak) is gyakran szerveznek játéktevékenységeket. Rengeteg játékoskönyv közül válogathatunk, vagy ha sürgősen szükségünk van valami játékra, az interneten gyorsan letölthetünk egy gyűjteményt. Bár rendelkezésre állnak különböző leírások és ismertetések, nagyon ritkán találkozunk azzal a kérdéssel, hogy mire jó és mikor jó a játék.

A játék megítélése változott a különböző korokban és társadalmakban, de természetesen egyformán függött a gyermekről kialakított képtől, és a kor világszemléletétől. De áttekintve a játék kialakulását, fejlődését, azt látjuk, hogy „a játék fejlődése során fokozatosan átalakult, de eredeti funkcióját is megőrizte. A munkára, az életre való felkészítés mai napig fellelhető a gyermekek játékaiban.

Dolgozatomban Fáji János (1703‒1756) erdélyi lelkipásztor naplójának tartalmát ismertetem. Először a témát érintő általános kérdéseket tárgyalom: a kor politikai helyzetét, a naplót mint műfajt és a korabeli lelkészi életpályamodelleket. Ezt követően a napló tartalmát mutatom be három alegységben. Először a latin nyelvű rész alapján beszélek hazai tanulmányairól, utána a németalföldi peregrinációját ismertetem, majd hazai munkásságát. A dolgozat utolsó pontjaként összehasonlítom a naplót Bod Péter Önéletírásával. Ezen munka egy olyan forrást mutat be, amely eddig ismeretlen volt a szakma számára, ezért utat nyit a 18. századdal kapcsolatos újabb kutatások előtt. A dolgozat egy rövid ismertetést tartalmaz, a szöveg azonban további lehetőségeket rejt az érdeklődők számára.

A dolgozatom kapcsán sikerült feltárni azokat a célokat, indokokat és eseményeket, amelyek segítettek megérteni a negyedik keresztes hadjárat lényegét. Maga a háború nemes cél érdekében tört ki, hiszen a kereszténység születésének a helyét, a Szentföldet fel kellett szabadítani az arab fennhatóság alól. Kezdetben a hadjáratok valóban sikeresek voltak. Azonban az idő elteltével felszínre kerültek olyan törekvések, melyek más irányba terelték az eseményeket és a lényeget. Ha visszatekintünk az eseményekre, akkor megállapíthatjuk, hogy békésen is meg lehetett volna oldani a problémát. Gondoljunk csak Oroszlánszívű Richárd és Szaladin egyezségére, amely békét biztosított. A hadjáratok azért nem jártak sikerrel, mert önös érdekek kerültek előtérbe: hatalom és meggazdagodás bármi áron. A keresztes háborúk lényegét leginkább Jeremiás próféta szavaival tudnám összefoglalni: „... esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.” (Siralmak 4,17)