Repozitórium index

Dolgozatom tárgyát az Újszövetség azon női szereplői képezik, akik valamilyen formában gyülekezeti szolgálatot töltöttek be, illetve olyan megnevezések társulnak nevük mellé, amelyek gyülekezeti szolgálatra utalhatnak.

A dolgozat egy elvi-teológiai résszel kezdődik, meghatározza a család fogalmát és jelentőségét, mert előbb ismernünk kell a családot, ahhoz hogy beszélni tudjunk róla. Tartalmazza a Romániai Református Egyház tanítását, amely a Szentírás fényébe helyezi a családról alkotott képet. A család teológiai és etikai megközelítését tartalmazzák a bevezető fejezetek, a relacionális etika szemszögéből is megvizsgálva a családokat, amely vallja, hogy az igazságtalan kapcsolatokat helyre lehet hozni, a bizalom visszaállításával. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat két oldalon gyűlő érdemek és tartozások etikai egyensúlyának számítása, számontartása. A második fejezet a dolgozat igazi gerince, amely már a családi sérülések meghatározásával foglalkozik, milyen területeken sérülhetünk a családban, mennyire szenvedhetünk miatta és hogyan lehet ezeket a sérüléseket gyógyítani, ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Úgy gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit az Apostolok Cselekedetei elején olvasottak, illetve a többi újszövetségi iratokban található ősgyülekezetről szóló híradások nem csupán csodálatra indítanak, hanem mély vágyat is keltenek bennem a felől, hogy mai gyülekezeteinkben ugyanaz a lelkesedés, buzgóság, Isten megismerése utáni vágy legyen jelen, mint az első gyülekezet életében volt.

Célunkat a teológiai képzésen elsajátított kompetenciákhoz mérten fogalmaztuk meg. Mélyebb pszichológiai szaktudás hiányában nem vállalkozhatunk arra, hogy a szenvedélybeteget és családját a gyógyulás teljes útján elkísérjük. Homiletikai és pojmenikai ismereteink birtokában viszont megpróbálunk kidolgozni egy olyan igehirdetési tervet, illetve két prédikációt liturgiai kerettel, amelyek elsegíthetik a függőségben szenvedő, de azt el nem ismerő gyülekezeti tagokat a beismerésre, és a gyógyulás útján való elindulásra. Míg a szenvedélybetegekkel foglalkozó gyógyító központok a megfelelő motivációt, mint előfeltételt kérik számon, addig a kontextuális szemlélet ezt eredménynek tekinti. Ezen eredmény kimunkálásának kontextuális lehetőségeit kívánjuk feltérképezni és az igehirdetési tervben, valamint a két kidolgozott prédikációban alkalmazni.

Célom az, hogy átfogó képet nyújtsak a kappadókiai atyák életéről és tanításáról.

Dolgozatomban leginkább az analitikus módszert alkalmazom. Elemezve állításokat igyekszek levonni olyan következtetéseket, melyek hasznosak az olvasónak. A negyedik század egyik nagy alakját, Nazianzoszi Gergelyt nyíltan vitába engedem az arianizmussal, valamint Apollinarisszal.

A bevezető részben betekintést nyerhettünk az I. században élő nők helyzetébe, így láthattuk, hogy életmódjuk eltérő volt a különböző országokban, tartományokban. Általános következtetésként azonban levonható az, hogy a férfi jellemétől megkülönböztetett, alacsonyabb státuszt tölthettek be, s így kevesebb joggal rendelkeztek. A második részben azokra az igeversek megvizsgálására került sor, amelyeket Pál apostol és az 1Tim szerzője intézett két különböző gyülekezethez, s amelyekben hallgatásra inti az asszonyokat. A gyülekezetek helyzetét, valamint a kutatók magyarázatát összevetve az 1Kor 14,33–35-tel azzal a magyarázattal értek egyet, miszerint a nők kíváncsi természete, fecsegő beszéde zavarta a gyülekezeti alkalmak rendjét, s így akadályozta az ige magyarázatát. A másik fontos ok, amelyre az apostol már korábban is utal a nyelveken szólás kapcsán, az az „avatatlanok” megbotránkoztatása.