Repozitórium index

The thesis highlights the complex role of the masses in the New Testament. The synoptic tradition, namely Matthew, Mark, and Luke, depict the masses differently. Matthew is more sympathetic, while Luke maintains distance, portraying Jesus as a friend to the poor and oppressed. The analysis of three Greek words, all translated as 'masses' in English: 'πολλοί', 'λαός', and 'ὄχλος', is particularly important. 'πολλοί' is a general term for any large group, not just people. Luke uses it most frequently, while Matthew does not use it at all, indicating that for Matthew, people mean more than just numbers. 'λαός' in the Septuagint usually refers to the nation of Israel. Matthew, with a Hebrew mindset, uses 'λαός' in this sense, and does not equate it with 'ὄχλος', which means an anonymous crowd. The author points out that Matthew carefully chose his words, and this difference is especially important in Matthew 27,25, where the people take responsibility for Jesus' blood.

A tanulmány a Dániel könyvében fellelhető feltámadás gondolatát teszi vizsgálat tárgyává. Az Ószövetség-tudományban általánosan elterjedt az a vélemény, mely szerint a személyes feltámadás gondolata először a Dániel könyvének apokaliptikus szakaszában jelenik meg. A konszenzus szerint tehát Dániel könyve Izrael túlvilághitének gyökeres változásáról tanúskodik. A kérdéses szövegrész vizsgálata azonban azt mutatja, hogy Dániel könyve nem egy általános, egész népet érintő feltámadás gondolatának első szövegtanúja, hanem sokkal inkább abban a hagyományban gyökerezik, mely Isten szabadítását a feltámadás motívumának segítségével írja le.

Az ótestamentumi történetek közül Ábrahám áldozata az egyik legismertebb elbeszélés. Az elbeszélés tulajdonképpeni témája a hit próbája. A próbát jelentő gyermekáldozat kérdése nemcsak a kananeita eredetű judaista hagyományban található meg, hanem a görög mitológiában is. A Trója ellen hadra kelt görög sereg nem tud elindulni a szélcsend miatt. Előbb ki kell engesztelniük Artemisz istennőt Iphigeneiának, Agamemnon fővezér lányának feláldozásával. Az apának gyötrődései ellenére is meg kell hoznia ezt az áldozatot a cél érdekében, de a szörnyűség végül mégsem történik meg, mert Artemisz kicseréli a leányt egy szarvassal.

Miloš Alexander Bazovský, a szlovák festőművészet egyik kiemelkedő alakja 1950-ben készítette az Ahasvér címet viselő festményét (33,7 × 24 cm). Ez a kép hátulról ábrázol egy emberi alakot, amint vándorbottal a kezében, félvállra vetett kabátjával, fáradtan ugyan, mégis egyenletesen lassú tempóban halad befelé a képen megjelenített tér mélységébe, amelynek végtelenségét a sötét égen világító hold hangsúlyozza.

20. századi művészetben az 1912. év fordulópontot jelentett. Az 1884 júliusában létrejött párizsi Salon Indépendants kubista műveket mutatott be, köztük Marcel Duchamp (1887–1968) Lépcsőn lemenő aktját. Csodálattal, de ugyanakkor értetlenséggel fogadták ezt a művet, de aztán belenyugodtak, hogy „ilyennek is csak lönni köll”, mert hát a festészet új utakat keres. A festmény címe egyáltalán nem okozott fejtörést, mert egy aktot ábrázolni nagyon érdekes feladat, különösen úgy, hogy éppen egy lépcsőn megy le, hiszen a dinamikus mozgás megjelenítését kell térben és időben megoldani. Pedig ettől eltekintve, de ezzel együtt a lépcsőnek is megvan a maga sajátos jelentése a képzőművészet történetében.

Kutatásom során a következő kérdésekre keresem a választ: melyek azok a konkrét mozzanatok, amelyek kitöltik a liturgiát? Mit szimbolizálnak ezek? Mi történik az ikonosztáz falain belül és kívül? Mely részeket láthatja a gyülekezet, és melyeket nem? Mit jelképeznek a liturgikus eszközök? Hogyan valósul meg az üdvtörténet a liturgiai keretben?

E dolgozat során kizárólag azokkal a bibliai versekkel foglalkozunk, ahol a kerub kifejezés megjelenik. A kerub-ábrázolások rengetegében megpróbálok egy rendszerező tárgyalást nyújtani a Biblia olvasója számára.