Bak Áron (Velemér, 1945 – Kecset, 2012) református lelkipásztor (Mezőkeszü, Sajószentandrás, Szentkeresztbánya, Bágy) és festő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárosa (1990–1993), teológiai tanulmányait, fordításait és művészettörténeti írásait a Református Szemle, az Igehirdető, a Keresztény Magvető, az Erdélyi Művészet és a Székelyföld közölte. Meg nem védett doktori dolgozatának címe: Kezdve a János keresztségétől. A két testamentum kontinuitása és diszkontinuitása Lukács írásaiban, Keresztelő János üdvtörténeti szerepének ábrázolásában. Egyéni kiállítása volt Székesfehérváron (1998), Szászrégenben (2005), Kolozsváron (2002, 2003) és Székelyudvarhelyen (2006). Kéziratban álló munkái, tanulmányai és fordításai közül a legfontosabbak: Bölcs Salamon példabeszédei (575 old.); Művészettörténeti tanulmányok. (100 old.); Eduard Schweizer: Jézus Krisztus az Újtestamentum bizonyságtételében (Ford., 1986–1992, 277 old.); Klaus Berger: Az Újtestamentum exegézise (Ford., 1986, 398 old.).
Révai kis lexikona 1936-ban közölte Edvard Munch Az élet tánca című festményének fekete-fehér reprodukcióját a modern külföldi festők mellékletében. A „tánc” magyar szavunk német közvetítéssel honosodott meg nyelvünkben. Jelentése: a zene hangjaira ritmikusan mozogni, ugrálni, könynyedén és gyorsan forogni. Az ókorban azt a körtáncot jelentette, amelyben a nők vagy férfiak összefogózva körben forognak. Ez a tánc az örömöt fejezte ki. Témája már az ókortól ismert a képzőművészetben, amint azt a Kr. e. 4–5. századból származó Táncoló peucetiai nők című falfestmény is bizonyítja az olaszországi Ruvo di Puglia (Bari megye) táncosainak sírján.