Repozitórium index

Szász Tibor András (Brassó, 1958) szülővárosában érettségizett, majd Kolozsváron folytatott teológiai tanulmányokat a Protestáns Teológiai Intézetben. 1982-től esperesi segédlelkész volt Marosvásárhelyen dr. Csiha Kálmán mellett, majd Csomakőrösön (1984–1991) végzett lelkipásztori szolgálatot, 1992-től pedig Felsősófalván szolgál. 1992–1993-ban Genfi Egyetemen ösztöndíjasaként folytatott egyházjogi, valamint szellemtörténeti tanulmányokat, és a Voltaire Intézetben végzett kutatómunkát a 18. századra összpontosítva. 2000 és 2004 között bizottsági tagként vett részt a Romániai Református Egyház kánonrevíziójának munkálataiban. 1996 és 2006 között a romaügyek előadója volt, és hazai, illetve nemzetközi szakkonferenciákon képviselte az Erdélyi Református Egyházkerületet. Az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alapító alelnöke, munkatársa.

Dr. Székely József (Somosd, 1969) a Kolozsvári Protestáns Teológián végezte tanulmányait (1989–1994), a Dési Református Egyházközségben volt segédlelkész (1994–1995), majd a Kozárvári Missziós Egyházközségben szolgált (1995–2001). Gyakorlati teológiából az Utrechti Egyetem Református Teológiai Fakultásán képezte tovább magát (1998–1999). 2001-től a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. 2001 és 2009 között elnöke volt a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetségnek. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett doktori címet. Kutatási területe: homiletika, az aktuális igehirdetés lehetőségei, valamint a lelkipásztori identitás és az igehirdetés kapcsolata.

D. dr. Tőkés István (1917–2016) a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson (1933–1938), Kasselben, Tübingenben és Bázelben (1938–1941) végezte teológiai tanulmányait. Ez utóbbi helyen Karl Barth és Oscar Cullmann gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérte után püspöki titkár volt, és főiskolai lelkipásztorként szolgált. 1946 és 1973 között az Erdélyi Református Egyházkerület egyházigazgatója és előadó-tanácsosa volt. Betöltött tisztségei: egyházkerületi tanácsbíró (1947), zsinati tag és az Állandó Zsinati Tanács tagja (1948), a Teológiai Elöljáróság és a Teológiai Magántanárképző Bizottság tagja (1953), generális direktor (1957), egyházkerületi főjegyző (1974), és a nyugdíjpénztár, valamint több egyházkerületi és zsinati bizottság elnöke. 1973-tól 1983-ig volt a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Theológiai Intézet újszövetséges professzora. Az 1930-as évek közepétől induló és sokrétű tudományos munkásságáról számos önálló kötete és tanulmánya, illetve közleménye tanúskodik.

Tóth Levente (Székelykeresztúr, 1978) – történész, egyháztörténész. 2012-ben szerzett doktori fokozatot a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. 2016-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Kutatási területe: iskolatörténet, egyházi és világi elitek a 18–19. században, egyházi prozopográfia, székelyföldi reformátusság.

Vörös Éva (Budapest, 1955) 1980-ban fejezte be teológiai tanulmányait Budapesten. Mentálhigiénés szakemberré Debrecenben lett (1996), vallástanári diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett (1999). Külföldi tanulmányokat Cambridgeben, Wales-ben (1983–1984), Chicagóban (1992), Tübingenben (2010–1912) és Heidelbergben (2013) folytatott. Dolgozott diakóniai intézményekben és végzett lelkészi szolgálatot Budapesten, Pomázon és Biharban. Tanított gimnáziumban (Debrecen) és a Súlyok István Főiskolán (Nagyvárad, 1996–2001) és egyetemen (Testnevelési Egyetem Mentálhigiéné Tanszék, Budapest, 1999–2001). Közben rendszeresen publikált. Három önálló kötete jelent meg. 2020-tól a kolozsvári Fébé Diakóniai Otthon lelkésze.