Repozitórium index

A szövegek egymás számára erőforrást jelentenek. Az erőforrást kétféleképpen aknázhatjuk ki: egyfelől a szöveg történeti adottságainak figyelembevételével, másfelől pedig a szövegtartalmak párhuzamba állításával. A Bibliai szövegek elemzésénél Schulz és Miller nyomdokain dolgozunk, ugyanis ők hatékonyan egybekapcsolták a hagyományos és széleskörűen gyakorolt bibliaértelmezést (diakron, történeti eljárás) a modern irodalomtudományban észlelt hermeneutikai fordulattal (szinkron, szövegorientált eljárás). Az intertextualitás tehát a szövegekben levő erőforrásokra koncentrál. Kutatásunk az intertextualitásnak ilyen fajta forráskutató vagy explorációs munka. A szövegköztiség meghatározza ugyan a maga játékterét (szöveg-szöveg), viszont a játéktér határai és szabályai nagyon képlékenyek.

A dolgozatom témája, az egyén szabadsága és azon tényezők megismerése, amelyek ennek megélésében akadályt képeznek a mindennapi életben, legfőképpen a keresztyének életében. A dolgozatomban azt járom körül, hogy az emberek milyen megkötözöttségekkel küszködnek, mik korlátozzák őket a szabadságukban, hitük és önmaguk szabad megélésben, egyházi és más körökben. Így a kérdés az, hogy melyek azok a tényezők, körülmények, amik egyrészt elősegítik, hogy önmagunk legyünk, s melyek azok, amik ebben gátolnak, korlátoznak minket.

Jelen munkában Aranyszájú János zsidóellenes igehirdetéseinek teológiai vonatkozásait vizsgáljuk. Az egyházatya igehirdetéseinek visszhangja nem csak kora hallgatóságát nyűgözte le, hanem a későbbiekben sokakban ellenszenvet keltett. A modern teológia egyik kérdésévé vált, hogy a zsidóellenes igehirdetések antiszemita tartalommal bírnak-e, vagy sem. Úgy tűnik, hogy a választ nem a IV. századi egyház álláspontja alapján kell keresnünk. A dolgozatban jelenkori vitákat is megvizsgálunk, amelyek azt a kérdést feszegetik, hogy számonkérhető-e Jánoson az a következmény, amit a XX. század egyik legrémisztőbb
eseményeként, Shoa-ként ismerünk.