Repozitórium index

In dieser Arbeit werde ich mit Dtn 32,1–43 bzw. mit der Perikope 32,1–10 beschäftigen, die den Namen „Moselied“ trägt. Die alttestamentliche Tradition hält dieses Kapitel für eine der letzten Reden des Mose, ein Testament des großen Volksführers.

Teológiai tanulmányaimat frissen végzett színművészként kezdtem. Amikor már a színpadi mellett szószéki tapasztalatra is szert tettem, egy ismerősöm (ki mellesleg színházkedvelő lelkipásztor) megkérdezte: "Melyik égetőbb? A szószék vagy a színpad?" Azt válaszoltam, hogy így még senki sem tette fel nekem ezt a kérdést, csupán úgy, hogy "melyiket szereted jobban", vagy "melyiken érzed magad inkább otthon" - de utóbbi két kérdésre sem tudtam egyértelmű választ adni. Csupán néhány év múlva kezdtem megérteni az első kérdést: az "éget" megfogalmazás a Szentlélek tüzére engedett következtetnem. És emiatt azt is megértettem, hogy miért nem sikerült egyértelmű választ adnom: a Szentlélek vezetésének megtapasztalására mindkét helyet rendkívül alkalmasnak találtam.

A Lutheránus Székelymisszió című dolgozatban az evangélikus hit Székelyföldön való elterjedését tárgyalom, különös tekintettel a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi gyülekezetek megalakulásának történetére. A dolgozat középpontjában a templomépítések folyamata áll. Jegyzőkönyveket, újságcikkeket, lelkészek beszámolóit használtam a tanulmány elkészítéséhez. A dolgozat megírásával kettős célom volt. Egyrészt az előttünk munkálkodó evangélikusok buzgóságának és kitartásának emléket felállítani. Másrészt a jelenlegi és a jövendőbeli nemzedéknek nevelő, példamutató értékű lehet elődeink munkássága.

A dolgozatom fejezeteiben azokat a tényeket ismertetem, amelyek az egyházkerület törvényes elismertetéséhez vezettek. Leírom azokat a harcokat, amelyeket megvívtak az egyház lelkipásztorai és vezetői az állammal. A trianoni békeszerződés nyomát még mindig érezni lehetett abban a korban, hisz nemcsak az egyházzal ápolt eléggé ellenséges kapcsolatot az állam, hanem a magyar kisebbséggel is.