Liturgiai szolgálati minimum 1938-ban a Trianon utáni időkben Romániában

Dolgozatomban Farkas Jenő marosi református esperes évenként ismétlőső határidős munkarendjével foglalkozom. Eőször a munkarend kiadása előtti liturgiai állapotokat összegeztem. Az 1920-as évek liturgiáját, a rendszertelenség jellemezte. Továbbá ekkor jelentek meg a belmissziós törekvések erdélyben. A belmisszió elindulása és a gyülekezetenként változó liturgia szükségessé tette egy új liturgia és egy új rendszer felállítását. Farkas Jenő esperes úr 1938. március 15-én adta ki határidős munkarendjét, amelyben rendszerezte a lelkipásztorok egész éves teendőit. A munkarendben részletesen leírja azt, hogy az események mikor, hol és hogyan kell megtörténjenek. Sok helyen hivatkozik az Erdélyi Református Egyházkerület körleveleire, amelyek még több információval szolgálnak a lelkipásztorok számára. A belmissziói események esetében ,,A lelkipásztor kézikönyve”-re hivatkozik. A határidős munkarend elemzése során megvizsgáltam az iratokat amelyekre az esperes úr hivatkozott, hogy megismerhessük az elvégzendő feladatok részleteit. A határidős munkarend elemzése után nyilvánvaló volt, hogy az esperes által összeállított határidős munkarend, a lelkipásztorok minden feladatát átfogó összeállítás, amely sokszor nyújtott segítséget a lelkipásztoroknak a gyülekezet építésben, munka idejében valóelvégzésében, a következetességben, az időbeosztásban. A végkövetkeztetésem az, hogy egy ilyen munkarend minden időben hasznos lehet a lelkipásztorok számára.