Lukács Róbert-Zoltán

Contributed content

2023

A pojmenika gyakorlása, különösképpen a „coram Deo” vonatkozásában, a szakembereknek, valamint a lelkigondozóknak a felelősségteljes és aktuális viszonyulását tekintve rendszerint kérdések egyvelegét fogalmazza meg avégett, hogy az általuk biztosított kísérés folyamatában a kívánt változás emberi oldalát tekintve optimálisan megtörténhessen. A dolgozatomban elsősorban a Motivációs Interjú, mint lelkigondozói módszer által képviselt és tanúsított lelkiségből fakadó lelkigondozói viszonyulási lehetőséget vizsgáltam. Némi pszichológiai és teológiai reflexió kíséretében egyértelművé vált, hogy azon túl, hogy a segítő szakemberek a változásra vágyó, de egyben ambivalenciában élő személyek belülről fakadó indittatásukat elhőhívják, tehetik ezt Krisztusi attitűd gyakorlásával. Hangsúlyossá vált, azonban, hogy a gyakorlatban megélhető lelkiség egy meghatározó faktora az az emberkép (Menschenbild), amivel a lelkigondozó rendelkezik. A Bonus Pastor Alapítvány munkatársi körében végzett evidencia alapú kvalitatív kutatásom során körvonalazódott és egyben be is igazolódott, hogy jelentősen meghatározza a szakember emberképe a viszonyulását a segítséget kérő személyhez, ami bizonyos tekintetben befolyásolhatja a kísérés kimenetelét is. Másodsorban pedig a Motivációs Interjú folyamán körvonalazódó lelkiség, valamint a szakember emberképe által meghatározott attitűd, a missziológiai szempontból történő felelősségteljes lelkipásztori és gyülekezeti szolgálat számára is ígéretes és biblikus támpontokat biztosíthat. Teológiai vonatkozásban a kenózis folyamatában vitális szereppel bíró (krisztusi) alázatból fakadó viszonyulás összeegyeztethető a Motivációs Interjú attitűdjével. Ilyenként jó eséllyel megélhető az „imitatio Cristi” által történő becsatlakozás a „missio Dei”-be. Pál apostolhoz hasonlóan, némelyek megmentése érdekében az alázatban megnyilvánuló „fentről-lefele” történő mozgást gyakorolva az egyes egyháztagokban és így az egyház egészében is kiformálódhat Krisztus.

ThesisMA Szakdolgozat2023Supervisor: Horváth Levente

2021

Teológus éveim előtt lehetőségem volt belelátni lelkészek, gyülekezetek életébe, mivel sokat tevékenykedtem a gyülekezet, az egyház közelében. Főleg teológus korom óta kritikusabb szemmel tekintek a lelkipásztorok és a gyülekezeti elöljárók által végzet szolgálatokra, valamint a gyülekezeti tagok egyházban való mozgásukra. Ez különösen fontos a saját fejlődésem érdekében, hogy lelkészként majd felismerjem mi az, amire különösen oda kell figyelnem és melyek azok a kérdéses, kényes területek a lelkészi szolgálatban, melyek nagy gyakorisággal terítékre kerülnek. Első sorban részletes betekintést nyertem abba, hogy mit jelentett 200 évvel ezelőtt lelkésznek lenni, mekkora felelőssége volt az iskolamesternek az egyházi munkába, az egyházi nevelésben; valamint, hogy a curatorok, egyházfiúk milyen széleskörű és sokoldalú tevékenységeket végeztek és mindez milyen hatással volt a gyülekezeti életre, és az evangélium hirdetésére. Másodsorban különös tekintettel voltam az egyházfegyelmi ügyekre, és megdöbbenve szembesültem azzal, hogy milyen szigorúsággal és következeteséggel járt el az esperesi vizitáció. Meglepődve vettem tudomásul, hogy olyan ügyekben is döntött az egyház, amelyeket ma az egyházon kívüli hatóságok elé terjesztenek. Különös volt szembesülnöm azzal a ténnyel is, hogy nem csak intették, hanem meg is büntették azokat a lelkészeket, tanítókat, elöljárókat vagy egyszerű gyülekezeti tagokat, akik erkölcsileg nem elfogadható módon jártak el adott helyzetekben. Említésre méltó az is, hogy milyen gondosan törekedtek az egyházi épületek, templomok és vagyonok karbantartására, mely templomok ma is gyönyörködtetik és fogadják a híveket.

ThesisBA Szakdolgozat2021Supervisor: Buzogány Dezső