Az Enyedi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei az 1804-es év második felében

Teológus éveim előtt lehetőségem volt belelátni lelkészek, gyülekezetek életébe, mivel sokat tevékenykedtem a gyülekezet, az egyház közelében. Főleg teológus korom óta kritikusabb szemmel tekintek a lelkipásztorok és a gyülekezeti elöljárók által végzet szolgálatokra, valamint a gyülekezeti tagok egyházban való mozgásukra. Ez különösen fontos a saját fejlődésem érdekében, hogy lelkészként majd felismerjem mi az, amire különösen oda kell figyelnem és melyek azok a kérdéses, kényes területek a lelkészi szolgálatban, melyek nagy gyakorisággal terítékre kerülnek. Első sorban részletes betekintést nyertem abba, hogy mit jelentett 200 évvel ezelőtt lelkésznek lenni, mekkora felelőssége volt az iskolamesternek az egyházi munkába, az egyházi nevelésben; valamint, hogy a curatorok, egyházfiúk milyen széleskörű és sokoldalú tevékenységeket végeztek és mindez milyen hatással volt a gyülekezeti életre, és az evangélium hirdetésére. Másodsorban különös tekintettel voltam az egyházfegyelmi ügyekre, és megdöbbenve szembesültem azzal, hogy milyen szigorúsággal és következeteséggel járt el az esperesi vizitáció. Meglepődve vettem tudomásul, hogy olyan ügyekben is döntött az egyház, amelyeket ma az egyházon kívüli hatóságok elé terjesztenek. Különös volt szembesülnöm azzal a ténnyel is, hogy nem csak intették, hanem meg is büntették azokat a lelkészeket, tanítókat, elöljárókat vagy egyszerű gyülekezeti tagokat, akik erkölcsileg nem elfogadható módon jártak el adott helyzetekben. Említésre méltó az is, hogy milyen gondosan törekedtek az egyházi épületek, templomok és vagyonok karbantartására, mely templomok ma is gyönyörködtetik és fogadják a híveket.