Kun-Gazda Gergely (Kolozsvár, 1973) a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben szerzett lelkészi oklevelet 1997-ben. Két évet szolgált segédlelkészként Désen, majd 2005-ig a Völcsöki Református Egyházközségnek volt a lelkipásztora. 2005-ben lemondott lelkészi állásáról és családjával Dévára költözött, ahol részt vesz a Téglás Gábor Elméleti Líceum, Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű oktatást nyújtó állami tanintézményének megalapításában. Publikációi jelentek meg a Szilágysági Hepehupában, a Szilágyságban, a Református Szemlében. 2005-től 2010-ig a Hunyad Megyei Hírmondó felelős szerkesztője, 2014-ig a dévai Corvin Könyvkiadó, 2015-től a baróti Tortoma Kiadó és a budapesti Heraldika Könyvkiadó szerkesztője.
A 19. században egyre hangsúlyosabban jelentkezett a múlt megismerésének igénye. Ehhez viszont hiányzott az archeológia, mint önálló tudomány megléte. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szakirodalomban gyakran olvasható, hogy Téglás Gábor „lelkes dillettánsként” foglalkozott régészettel, ugyanis nem volt ilyen jellegű képzés a magyar főiskolákon, a külföldi akadémiákon is gyermekcipőben járt. Rómer Flóris bölcsészetet tanult, Finály Henrik pedig mérnöki tudományokat, matematikát, fizikát és ókori irodalmat a bécsi egyetemen. Ipolyi Arnold sem szakképzett régészként kezdett archeológiával foglalkozni. Viszont Ipolyi, Rómer és Finály mindent megtettek annak érdekében, hogy mihelyt erre lehetőség nyílt, magukat képezzék. Téglás mereven elzárkózott ettől, nem tartott lépést az időközben önálló tudománnyá előlépett archeológia módszertanával, tudományos eredményeivel, a felfedezések tágabb kontextusba való helyezésével. Ezért az új, immár szakképzett régésznemzedék egyre kevésbé vette komolyan munkásságát. Téglás geológiai és bányászati tanulmányaival alkotott maradandót, ugyanis bölcsészeti tanulmányai mellett geológiából is képesítést szerzett. Ennek ellenére a 355, archeológia tárgyú írásával járult hozzá a magyar régészet létrejöttéhez.