Márton János (Dés, 1969) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte teológiai tanulmányait és 1994 augusztusában a Kőrispataki Református Egyházközségben (székelyudvarhelyi egyházmegye) kezdte el lelkészi szolgálatát, 1996 decemberétől pedig a Bonchidai Református Egyházközség (dési egyházmegye) lelkipásztora. 1998–1999-ben a Stipendinum Bernardinum ösztöndíjasaként képezte tovább magát az Utrechti Egyetemen; magiszteri fokozatot a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karán szerzett 2007-ben, 2017-ben pedig ugyanitt védte meg A Megváltó csodáinak ószövetségi háttere című doktori dolgozatát.
Az ókori Izráelben a téli esők hiányát nemcsak gazdasági válságként élték meg, hanem Isten figyelmeztetését is látták benne. Ezért minden esetben, amikor az esős évszak csapadék nélkül telt el, a bölcsek nyilvános böjtöt hirdettek. A Misna Ta'anit traktátusának 2. része részletesen foglalkozik azokkal a szertartásokkal, amelyeket a pátriárkának, a törvényszék elnökének, a papság és a gyülekezet tagjainak kellett bemutatniuk. A külső szertartáshoz, mint például a láda meghintése hamuval, hozzátartoztak a különböző áldásmondások, amelyek rámutattak a böjt tulajdonképpeni céljára, hogy tudniillik a szívnek kell visszatérnie a helyes útra. A böjti napok tehát a megtérés előfeltételeinek teljesítésére nyújtanak lehetőséget: a bűnök megvallására és a bűnök megbánására. A fejezetben szó esik azokról a napokról is, amelyeken kifejezetten tilos böjtölni és azokról a személyekről is, akik mentesek a szigorú értelemben vett böjt alól. Végül, mert közösség megtérése volt a lényeg, a bölcsek arra is odafigyeltek, hogy a kereskedők se essenek a kapzsiság bűnébe, ezért megpróbálták kizárni minden üzleti visszaélés lehetőségét.