Kutatói munkám során a keresztség mai gyakorlatával kapcsolatban elsősorban a szülők és keresztszülők feladataira vonatkozó kérdéseket vizsgáltam. Dolgozatom célja az volt, hogy miután felvázolom a keresztség jelentőségét, a szülők és keresztszülők katechetikai feladatát, megvizsgáljam a gyülekezeti tagok álláspontját, véleményét a keresztséggel és saját szülői, keresztszülői mivoltukkal kapcsolatban. Az első rész az elméleti megalapozást jelenti, amit a téma kérdőíves vizsgálata követ. Azokra a kérdésekre próbáltam választ találni, hogy a mai gyülekezeti tagok számára szülőként, keresztszülőként mit jelent a keresztség. Szokás, hagyomány vezeti őket gyermekük megkereszteléséhez vagy hitbeli meggyőződésük? Mit jelent számukra a kereszteléskor tett fogadalomtétel és ebből következően, szülőként, keresztszülőként, mivel tartoznak a megkeresztelt gyermeknek? Azt tapasztaltam, hogy a gyülekezeti tagok többségének nincs ismerete a keresztség teológiai jelentőségéről. A szülők és keresztszülők részéről azonosítható a felelősségtudat, de ez legtöbbször nem a gyermek hitbeli nevelésében, hanem érdeklődésben, segítségnyújtásban, ajándékozásban mutatkozik meg. A kereszteléskor elhangzott ígéret megvalósulása sok esetben elmarad utólag a mindennapokban. A lelkipásztorok, hitoktatók feladatának tartom azt, hogy tudatosítsa a szülőkben, keresztszülőkben a kereszteléskor tett fogadalomtétel fontosságát, biztosítson olyan alkalmakat, ahol a keresztséggel kapcsolatos kérdések felmerülhetnek. Elsősorban talán rajtunk múlik az, hogy a továbbiakban mennyire kerül előtérbe a keresztség jelentősége, a szülők és keresztszülők fogadalomtétele, feladata a gyermek hitbeli életére nézve. Fogadalmat tenni nagy feladat, és ezt hangsúlyozni kell.