Aszalos Szidónia Honoráta

Liturgikatörténeti dolgozatomban Farkas Jenő Marosi református esperes Határidős munkarendjével foglalkozom. Első sorban azt kutattam, hogy milyen céllal állította össze az esperes a határidős munkarendet. Továbbá azt kutattam, hogy az 1938-1940 években a Marosi egyházmegye lelkipásztorainak mennyiben sikerült teljesíteni a munkarend előírásait. A munkarend előírásai több kategóriába oszthatók: liturgiai, katekhetikai, okatatásügyi, adminisztrációs előírások. A liturgiai szolgálatok elvégzésének nyomait kerestem, hiszen a célom az volt, hogy látható legyen, hogy a Határidős Munkarend szerint a lelkipásztor, mint liturgus milyen kell legyen, hogyan szolgálhatja Isten egyházát. A dolgozatban elsősorban a történelmi környezetet (a Trianon utáni időszakot), továbbá az egyházmegyei szervezetet, a misszió kibontakozását foglaltam össze, mivel ez volt az a közeg amelyben megjelent a Határidős Munkarend 1938-ban. Továbbá a kutatásom eredményeit dolgoztam fel. A kutatás során az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsi levéltárának, az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Fióklevéltárának, a Marosi Református Egyházmegye gyülekezeteinek levéltárainak anyagait vizsgáltam meg. A kutatás megállapítása egyrészt az volt, hogy rendkívül kevés adat maradt fenn a liturgiai szolgálatokról, másrészt a kutatás során találtam néhány Lelkipásztori Naplót, melyek tartalma alapján képet kapunk a liturgiai szolgálatokról. E naplók létezéséről eddig nem tudtunk. Továbbá a Lelkipásztori Napló, a Határidős Munkarendhez hasonlóan csak a Marosi egyházmegyében létező sajátosság, ugyanis a Marosi egyházmegye belmissziói előadója, Bisztray Sándor somosdi lelkipásztor szerkesztette.

Dolgozatomban Farkas Jenő marosi református esperes évenként ismétlőső határidős munkarendjével foglalkozom. Eőször a munkarend kiadása előtti liturgiai állapotokat összegeztem. Az 1920-as évek liturgiáját, a rendszertelenség jellemezte. Továbbá ekkor jelentek meg a belmissziós törekvések erdélyben. A belmisszió elindulása és a gyülekezetenként változó liturgia szükségessé tette egy új liturgia és egy új rendszer felállítását. Farkas Jenő esperes úr 1938. március 15-én adta ki határidős munkarendjét, amelyben rendszerezte a lelkipásztorok egész éves teendőit. A munkarendben részletesen leírja azt, hogy az események mikor, hol és hogyan kell megtörténjenek. Sok helyen hivatkozik az Erdélyi Református Egyházkerület körleveleire, amelyek még több információval szolgálnak a lelkipásztorok számára. A belmissziói események esetében ,,A lelkipásztor kézikönyve”-re hivatkozik. A határidős munkarend elemzése során megvizsgáltam az iratokat amelyekre az esperes úr hivatkozott, hogy megismerhessük az elvégzendő feladatok részleteit. A határidős munkarend elemzése után nyilvánvaló volt, hogy az esperes által összeállított határidős munkarend, a lelkipásztorok minden feladatát átfogó összeállítás, amely sokszor nyújtott segítséget a lelkipásztoroknak a gyülekezet építésben, munka idejében valóelvégzésében, a következetességben, az időbeosztásban. A végkövetkeztetésem az, hogy egy ilyen munkarend minden időben hasznos lehet a lelkipásztorok számára.