Repository index

A Barth–Brunner vita a 20. század protestáns teológiai történetének egyik jelentős mozzanata. A dialektika-teológia két kimagasló alakjának 1934-ben történt replikaváltása nemcsak Karl Barth és Emil Brunner teológiai súlypontjait foglalja magában, hanem betekintést enged az 1930-as évek pezsgő teológiai és szellemtörténeti légkörébe is. Brunner értelmezésében a természeti teológiának egyik sajátos változata jelenik meg, miközben Barth az újreformátori teológia szellemében következetesen az Ige autoritásának jegyében fejti ki álláspontját. Ebben tanulmányban a vita egyes pontjainak tartalmi feltárása mellett röviden rekonstruáljuk a keletkezési körülményeket is, és kitérünk erdélyi hatástörténetére, értékelésére is.

Dr. Fodor László (Debrecen, 1972) a Debreceni Egyetem jogi karának egyetemi tanára. 1995-től kutat és oktat, elsősorban környezetjogi tárgykörökben, a történeti kutatást, s azon belül főként a családtörténetet a hobbijaként műveli. Olyan református családok történetét írta meg, mint a jenői Jeney, a kisjeszenyi Jeszenszky vagy a Szondy família, legutóbb pedig az ecsedi vár egykori tiszttartóinak eredetével foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia doktora (2021), az Orszá-gos Környezetvédelmi Tanács tagja (2017-től), a Pro Futuro című jogi szakfolyóirat főszerkesztője (2011-től). Nemzetközi kutatási tapasztalatokat német nyelvterületen szerzett.

Az Érkeserűi Református Egyházközség úrasztali pohara eredetileg tányér volt, amelyet a 19. század elején olvasztottak be, s anyagából kelyhet készítettek. A 16. század utolsó harmadától nyomon követhető története szorosan összefonódik az egyházközség és a helybeli birtokos családok, különösen a Suselith-Horváth család történetével. A tanulmány levéltári források és forráskiadványok segítségével korrigálja, illetve kiegészíti a korábbi, szakirodalmi adatokat. Bemutatja, hogy kik voltak a műtárgy eredeti tulajdonosai, hogyan került a későbbi adományozóhoz, mi volt az adományozás társadalmi háttere. Kitér az érintett családtagok és a reformált egyház kapcsolatára.

Amit mi az iskolában tanultunk és a geometriáról elképzelünk, az szinte mind az euklideszi axiómákra épülő ismeretek világába tartozik. Ezzel az ismerettel azonban nem magyarázható minden, még a természet világában sem. Vannak ugyanis görbült felületek, amelyek csak a nem-euklideszi geometria segítségével írhatók le. Ezt fedezte föl Bolyai János 1823-ban. Ő a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt. Ezzel fölnyitotta a korábbi axiomatikus zárt világot és új alapokra helyezte mind a geometriát, mind pedig az egyetemes tudományos gondolkodást.

Emődi András (Nagyvárad, 1970) szülővárosában érettségizett, majd 1992 és 2000 között az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem–földrajz és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz szakán szerzett oklevelet. 1998-tól 2012-ig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Műemlékkönyvtárának és Levéltárának volt könyvtárosa és levéltárosa, jelenleg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltárában dolgozik.

Eddigi ismereteink szerint az 1921-ben megalakult Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek 1927-től jelent meg egy hivatalosnak tekinthető kalendáriuma (naptára), éspedig a Református Árvaházi Képes Naptár (1927–1949). A korabeli nagyváradi református egyházi sajtó feldolgozása és digitalizálása során azonban újabb adatokra bukkantunk, amelyek egy 1923. és egy 1925. évi naptár egykori megjelenését adatolták. Bár többezer példányszámban jelentek meg, e kiadványoknak ma már egyetlen példánya sem maradt fenn.

A biblioterápia kompakt fogalma magába sűríti a fogalom által jelölt terápiás módszer leglényegesebb elemeit: irodalom által gyógyítani. A biblioterápiás módszer alkalmazásának pozitív eredményei az elmúlt évtizedekben a biblioterápiás kutatás és képzés, illetve a biblioterápia gyakorlati alkalmazásának fellendüléséhez vezettek. Magyarországon a módszer alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult, és a hagyományos pszichológiai ülések, valamint más jellegű egyéni és csoportos segítő foglalkozások színesebbé tétele sokakat vonzott a segítségkérés felé, olyan személyeket is, akik addig talán idegenkedtek ettől, noha szükségét érezték ennek. A gyülekezeti pasztoráció gyakorlatában is elképzelhetőnek tartok egy hasonló fellendülést, ha a módszer alkalmazása által újszerű keretet teremtünk mind az egyéni, mind a gyülekezeti csoportokon belül zajló beszélgetéseknek. Jelen tanulmány ennek a lehetőségeit vizsgálja.

A tanulmány szerzője azt vizsgálja a kánai menyegző története miképpen jelentkezik a folklórszövegekben, illetve a bibliai forrástól eltérő mesemondói interpretációkban. A folkloristák által gyűjtött szövegek a lokális közösségekben zajló lakodalmi és farsangi mulatságok hangulatát idézik, a mesenarratívák vernakuláris nyelvi kifejezései az elbeszélés profán és humoros jellegét erősítik. A bibliai történettől való eltérések jól láthatók a szimbolikus motívumokban és epizódokban, illetve az egyes szereplők cselekedetének megítélésében.

Biró István (Székelyudvarhely, 1994) Segesváron végezte középiskolai tanulmányait, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) politikatudományok szakán szerzett oklevelet. 2017-től a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója a református szakirányú alapképzésen. Jelenleg magiszteri tanulmányokat is folytat a BBTE Történelem és Filozófia Karán. Érdeklődési és kutatási területei: az Erdélyi Református Egyház két világháború közötti szervezete és működése, 20. századi egyházi oktatástörténet, az erdélyi református elit helye a két világháború közötti magyar kisebbségpolitikában.