Bíró Beatrix

A biblioterápia kompakt fogalma magába sűríti a fogalom által jelölt terápiás módszer leglényegesebb elemeit: irodalom által gyógyítani. A biblioterápiás módszer alkalmazásának pozitív eredményei az elmúlt évtizedekben a biblioterápiás kutatás és képzés, illetve a biblioterápia gyakorlati alkalmazásának fellendüléséhez vezettek. Magyarországon a módszer alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult, és a hagyományos pszichológiai ülések, valamint más jellegű egyéni és csoportos segítő foglalkozások színesebbé tétele sokakat vonzott a segítségkérés felé. Olyan személyeket is, akik addig talán idegenkedtek ettől, noha szükségét érezték ennek. A gyülekezeti pasztoráció gyakorlatában is elképzelhetőnek tartok egy hasonló fellendülést, ha a módszer alkalmazása által újszerű keretet teremtünk mind az egyéni, mind a gyülekezeti csoportokon belül zajló beszélgetéseknek. Jelen tanulmány ennek a lehetőségeit vizsgálja.

A biblioterápia kompakt fogalma magába sűríti a fogalom által jelölt terápiás módszer leglényegesebb elemeit: irodalom által gyógyítani. A biblioterápiás módszer alkalmazásának pozitív eredményei az elmúlt évtizedekben a biblioterápiás kutatás és képzés, illetve a biblioterápia gyakorlati alkalmazásának fellendüléséhez vezettek. Magyarországon a módszer alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult, és a hagyományos pszichológiai ülések, valamint más jellegű egyéni és csoportos segítő foglalkozások színesebbé tétele sokakat vonzott a segítségkérés felé, olyan személyeket is, akik addig talán idegenkedtek ettől, noha szükségét érezték ennek. A gyülekezeti pasztoráció gyakorlatában is elképzelhetőnek tartok egy hasonló fellendülést, ha a módszer alkalmazása által újszerű keretet teremtünk mind az egyéni, mind a gyülekezeti csoportokon belül zajló beszélgetéseknek. Jelen tanulmány ennek a lehetőségeit vizsgálja.

A XX. század második felétől a formatörténeti kutatás feltételezte az elhívástörténet műfajának létezését, miután egy adott sémát fedeztek fel a bibliai elhívástörténetekben. Az általam vizsgált perikópa (Ex 2,23–4,17) is egy ilyen elhívástörténetként van számon tartva. Az Ex 2,23–4,17 azonban a elhívástörténet ismerős elemein túl számos egyéb részletet tartalmaz, amely kérdéseket vet fel a műfaj helyes azonosítását illetően. E kérdésekben vizsgálódásom alapjául Erhard Blumnak a Tóra kialakulására vonatkozó megállapításai szolgálnak, aki hagyománytörténeti modelljében két kompozíció létét igazolja a Tórában. A két kompozíció sajátos nézőpontja érvényesül Mózes elhívástörténetében is, lehetővé téve egy jellegzetesen deuteronomista alapszöveg rekonstruálását, mely a formatörténeti elemzés alapjául szolgál. Dolgozatom Mózes elhívástörténetét (Ex 2,23–4,17) vizsgálja először irodalomkritikai, majd formatörténeti szempontból, végül pedig az eredeti elhívástörténet biblika-teológiai értékelésével zárul. Mindmáig nincs konszenzus afelől, hogy mi a szöveg fő hangsúlya, üzenete a történet főszereplőjét illetően. Mivel azonban nagy többségben a prófétáknak van elhívástörténetük, ezért felvetődik a kérdés, hogy Mózes alakja a prófétákéhoz közelít-e elhívástörténete alapján. Kutatásom eredménye azt mutatja, hogy az Ex 2,23–4,17* szövege Mózes elhívását prófétai elhívásként mutatja be, és alakját a deuteronomista prófétaképhez közelíti, egy olyan formába öntve a szöveget, mely a deuteronomista írói hagyományhoz köthető elhívástörténetek sajátos formája.

A biblioterápia kompakt fogalma magába sűríti a fogalom által jelölt terápiás módszer leglényegesebb elemeit: irodalom által gyógyítani. A biblioterápiás módszer alkalmazásának pozitív eredményei az elmúlt évtizedekben a biblioterápiás kutatás és képzés, illetve a biblioterápia gyakorlati alkalmazásának fellendüléséhez vezettek. Magyarországon a módszer alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult, és a hagyományos pszichológiai ülések, valamint más jellegű egyéni és csoportos segítő foglalkozások színesebbé tétele sokakat vonzott a segítségkérés felé, olyan személyeket is, akik addig talán idegenkedtek ettől, noha szükségét érezték ennek. A gyülekezeti pasztoráció gyakorlatában is elképzelhetőnek tartok egy hasonló fellendülést, ha a módszer alkalmazása által újszerű keretet teremtünk mind az egyéni, mind a gyülekezeti csoportokon belül zajló beszélgetéseknek. Dolgozatom témája a biblioterápia és a gyülekezeti pasztorációs tevékenységek összekapcsolásának lehetőségei, kutatásom célja pedig azon lehetőségek feltárása, mely a biblioterápia és a hagyományos értelemben vett „gyülekezeti csoportterápia”, azaz a bibliaóra gyakorlatának összekapcsolásából adódhatnak. Dolgozatom első részét a biblioterápia számos meghatározásának összevetése és a különböző módszerek szintézisének megalkotása képezi, azzal a céllal, hogy egy átfogó képet nyújtsak a biblioterápia mibenlétéről. Ezt követően a biblioterápiás módszer alapvető triadikus szerkezetének (kliens-szöveg-facilitátor) levetítését kísérlem meg a gyülekezeti hipotetikus alkalmazás elemeit szem előtt tartva a lelkipásztor-bibliai szöveg-gyülekezeti tag/csoport triadikus viszonyrendszerén belül. Végezetül pedig a módszer hatékonyságát vizsgálom egy teológusokból álló kísérleti csoporttal végzett biblioterápiás alkalom előkészületeinek, lefolyásának, és a visszajelzések bemutatásának mentén.

(A 26. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia protestáns teológia szekciójában bemutatott dolgozat (1. díj).)

(A 24. Reál- és Humántudományok ETDK és 36. OTDK Társadalomtudományi Szekciója keretében bemutatott dolgozat. A 24. ETDK-n a dolgozat első helyezést ért el, a 36. OTDK-n pedig különdíjban részesült.)

A XX. század második felétől a formatörténeti kutatás feltételezte az elhívástörténet műfajának létezését, miután egy adott sémát fedeztek fel a bibliai elhívástörténetekben. Az általam vizsgált perikópa (Ex 2,23–4,17) is egy ilyen elhívástörténetként van számon tartva. Az Ex 2,23–4,17 azonban a elhívástörténet ismerős elemein túl számos egyéb részletet tartalmaz, amely kérdéseket vet fel a műfaj helyes azonosítását illetően. E kérdésekben vizsgálódásom alapjául Erhard Blumnak a Tóra kialakulására vonatkozó megállapításai szolgálnak, aki hagyománytörténeti modelljében két kompozíció létét igazolja a Tórában. A két kompozíció sajátos nézőpontja érvényesül Mózes elhívástörténetében is, és lehetővé teszi egy jellegzetesen deuteronomista alapszöveg rekonstruálását, mely a formatörténeti elemzés alapjául szolgál. Dolgozatom Mózes elhívástörténetét (Ex 2,23–4,17) vizsgálja először irodalomkritikai, majd formatörténeti szempontból, végül pedig az eredeti elhívástörténet biblika-teológiai értékelésével zárul. Mindmáig nincs konszenzus afelől, hogy mi a szöveg fő hangsúlya, üzenete a történet főszereplőjét illetően. Mivel azonban nagy többségben a prófétáknak van elhívástörténetük, ezért felvetődik a kérdés, hogy Mózes alakja a prófétákéhoz közelít-e elhívástörténete alapján.