A biblioterápia kompakt fogalma magába sűríti a fogalom által jelölt terápiás módszer leglényegesebb elemeit: irodalom által gyógyítani. A biblioterápiás módszer alkalmazásának pozitív eredményei az elmúlt évtizedekben a biblioterápiás kutatás és képzés, illetve a biblioterápia gyakorlati alkalmazásának fellendüléséhez vezettek. Magyarországon a módszer alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult, és a hagyományos pszichológiai ülések, valamint más jellegű egyéni és csoportos segítő foglalkozások színesebbé tétele sokakat vonzott a segítségkérés felé, olyan személyeket is, akik addig talán idegenkedtek ettől, noha szükségét érezték ennek. A gyülekezeti pasztoráció gyakorlatában is elképzelhetőnek tartok egy hasonló fellendülést, ha a módszer alkalmazása által újszerű keretet teremtünk mind az egyéni, mind a gyülekezeti csoportokon belül zajló beszélgetéseknek. Dolgozatom témája a biblioterápia és a gyülekezeti pasztorációs tevékenységek összekapcsolásának lehetőségei, kutatásom célja pedig azon lehetőségek feltárása, mely a biblioterápia és a hagyományos értelemben vett „gyülekezeti csoportterápia”, azaz a bibliaóra gyakorlatának összekapcsolásából adódhatnak. Dolgozatom első részét a biblioterápia számos meghatározásának összevetése és a különböző módszerek szintézisének megalkotása képezi, azzal a céllal, hogy egy átfogó képet nyújtsak a biblioterápia mibenlétéről. Ezt követően a biblioterápiás módszer alapvető triadikus szerkezetének (kliens-szöveg-facilitátor) levetítését kísérlem meg a gyülekezeti hipotetikus alkalmazás elemeit szem előtt tartva a lelkipásztor-bibliai szöveg-gyülekezeti tag/csoport triadikus viszonyrendszerén belül. Végezetül pedig a módszer hatékonyságát vizsgálom egy teológusokból álló kísérleti csoporttal végzett biblioterápiás alkalom előkészületeinek, lefolyásának, és a visszajelzések bemutatásának mentén.
(A 26. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia protestáns teológia szekciójában bemutatott dolgozat (1. díj).)