Repository index

Ebben a dolgozatban egy provokatív kérdéskörrel szembesülünk. Felelős-e a keresztyénség az egyre súlyosbodó környezeti válságért? Hogyan értelmezhetjük a teremtésvédelem perspektívájából a dominium terrae megbízatást? A teremtéselbeszélések kontextuális olvasata során kiderül, hogy az Isten által az emberre ruházott uralom gyakorlása bizonyos feltételekhez és körülményekhez kötött. Az ember Isten képmásaként, a teremtési közösség részeként, a bűn árnyékában, de Isten uralma alatt és iránta viselt felelősséggel hivatott e megbízását gyakorolni. E sokoldalú viszony egyik lehetséges metaforája a sáfárság, amelynek mintáját maga Jézus Krisztus adja. Az uralkodás céljává így hatalmaskodás helyett a felelősségteljes szolgálat válik.

Felvinczi Györgyöt a 16–17. század egyik legkiemelkedőbb költőjének tartja a szakirodalom, életműve azonban ennél sokkal szerteágazóbb és érdekesebb. A kolozsvári unitárius kollégiumból induló életpálya egy szerelmi botránynak köszönhetően hirtelen irányt váltott, így Felvinczi az egyház helyett a kultúra szolgálatába állt. Az intézményes magyar színjátszás elindítójáról, és az első magyar opera megírójáról a korábbi kutatások azt feltételezték, hogy elhagyta az unitárius vallást. Néhány nemrégiben előkerült levéltári forrás felhasználásával azonban bizonyítható, hogy Felvinczi unitárius maradt haláláig. Dolgozatomban az életpálya és az iskolai színjátszás történetének bemutatása mellett ezeket az új forrásokat ismertetem és a mellékletben közlöm őket. A dolgozat felépítése lineáris, kronológiukus sorrendben mutatom be Felvinczi életútját, különböző tevékenységeit és irodalmi munkásságát.

Az ökológiával kapcsolatos különböző irányzatok széles körben ismertek és képezik a mai tudományok rendkívül kutatott területét. A múlt század második felétől felélénkült érdeklődés az emberi cselekvés környezetromboló hatásai iránt, és elkezdődött egyfajta tudományos kommunikáció bizonyos tudományok között annak érdekében, hogy a folyamatot mérsékeljék. A megváltozott körülmények új vallás megszületését is eredményezte. Az ökológiai válság látható jeleit szemlélve jogosan merülhet fel az emberben a kérdés, hogy az egyén milyen módon képes cselekedni, hogy cselekedetei a helyes ügyet szolgálják, ami a jövő nemzedékeire tekintettel, képes egy élhető bolygót örökül hagyni az utókor számára.

Pál apostol mindkét Thesszalonikai levélben hivatkozik az apostoli hagyomány átadására és átvételére. Milyen felvilágosítással szolgálnak ezek a hivatkozások az apostoli tradíció jellegzetes vonásaira nézve? Formailag és tartalmilag mennyiben hasonlított e folyamat a korabeli bölcseleti és vallási irányzatok tanítói gyakorlatához, illetve mennyiben tért el azoktól? Milyen témakörben hivatkozik az apostol a hagyományozás folyamatára? Milyen szerepe van a tradíciónak az igaz hit kialakulásában? Vajon a szóbeli és írásbeli hagyományra történő hivatkozás (2Thessz 2,15) alátámasztja-e a római katolikus egyháznak a tradícióról alkotott felfogását, vagy igazolja-e a protestáns egyházak tanítását? Ezekre a kérdésekre kívánok felelni az első és második Thesszalonikai levél vizsgálata rendjén.

Az Öreg graduál egyik legidőszerűbb és kevésbé gyakorolt műfaját szeretném bemutatni nagyvonalakban. Most is időszerű, mivel húsvéti ünnepkör műfajai, a nagyheti énekek közé tartozik. A szentháromnap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának e fontos műfaját manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, viszont eredetileg a református liturgiában is helyet kapott. Olyannyira, hogy többek között mind a kolozsvári, mind pedig a debreceni graduálpéldányok lamentáció-lapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán (249–270. oldalak). Másrészt pedig több levéltári adat, egyházkerületi jegyzőkönyv tudósít a húsvétot megelőző lamentációk előadásának kérdéseivel. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy a lamentációéneklés gyakorlatban volt.

Naponta szembesülünk környezetvédelmi problémákkal. A környezettudatosságra való nevelésre már a huszadik században sem bizonyultak elegendőnek az állami – és a környezetvédelmi szervezetek. Már abban az időszakban is sok területen a világi hatalom az egyház együttműködését kérte a problémák orvosolásának érdekében. 2016 nyarán alkalmam volt részt venni a Lutheránus Világszövetség által szervezett Global Young Reformers konferencián Wittenbergben. A hat kontinensről érkezett több mint 150 „ifjú reformátor” egyetértett azzal az állásfoglalással miszerint az egyház nem tulajdonít elegendő hangsúlyt a hívek környezettudatosságra nevelésére.

A klímaválság már valóság. Isten teremtett világa veszélyben van. Mit tehetünk mi? Mi az oka ennek a helyzetnek? Milyen veszélyek fenyegetnek? Milyen következményekkel kell szembe néznünk? A 21. század embere olyan feladatot kapott, amelyet nem hanyagolhat el. Ez nem más, mint a teremtett világ felé fordulás felelősséggel, összefogással. Az ipari forradalom a civilizáció fejlődését hozta az emberiség számára, ugyanakkor a szennyezés forrásának tekinthetjük. Az elmúlt évszázadban megnőtt az emberiség igénye a kényelemre, a fejlődésre, amely a természeti kincsek kizsákmányolását eredményezte. Dolgozatomban bemutatom a teremtett világ védelmének bibliai parancsait, megkeresem a problémák gyökerét, gondolkodom a megoldások lehetőségén, végül tolmácsolom a keresztény egyházak, valamint az unitárius etika és teológia üzenetét.