Repository index

Egyik leghányatatottabb sorsú nyomtatványunk kilenc példányát mutatja be a tanulmány, amelyek a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában maradtak fenn az utókor számára. Könyv- és könyvtártörténeti adatok sora példázza, hogy ez a kilenc kötet milyen utat járt be 1661-től napjainkig, hány kézen mentek át különböző intézmények és magánszemélyek használatában. A károsodás, vagy akár szándékos csonkítás, az átkötés, kiegészítés, továbbörökítés egyaránt része a történetüknek. Sok mindennek voltak a tanúi, hogy most konzerválva, megfelelő tárolási körülmények között, nemzetközi standardok alapján feldolgozva álljanak a kutatók és érdeklődők rendelkezésére.

Ez a kötet a Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában fellelhető 1601 előtti, nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok katalógusa. A Könyvtár 141 tételt kitevő antikva-gyűjteményét leíró katalógus a bibliográfiai adatokon túl minden nyomtatvány egyedi sajátosságát, állapotát, tulajdonosi bejegyzéseit, kötését is feldolgozza, utalva egyes kötetek bibliográfiájára is. A kötet használatát segíti a nyomdahelyek, nyomdászok és kiadók, a possessorok, kódextöredékek és könyvkötők mutatója, az előtanulmány pedig a sorozat hagyományát követően német és román nyelven is olvasható.

A leírások szerző szerinti betűrendben készültek. A több példányban meglévő művek külön tételszámmal szerepelnek, de a címleírásuk nem ismétlődik, a leírás csak a példányadatokra tér ki. A tételek két részből állnak: 1. a bibliográfiai leírásból, amely lehetőség szerint a teljes példány adatait közli, 2. a példányleírásból, amely az adott kötet egyedi jellemzőit sorolja fel.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) Kutatóközpontjának most megjelent kötetét a hatvanötödik életévét betöltött dr. Rezi Elek teológiai tanárnak ajánljuk.

Erasmus egy évvel a reformáció beindulása előtt, 1516-ban jelentette meg az általa lefordított Újszövetséget, amelyet ő Novum Instrumentumnak, nevezett. A fordítás előszavában, a Paraclesis traktátusban már hangsúlyozta, hogy minden embernek, tehát a laikusoknak is olvasniuk kell Szentírást. Műveiben gyakran kritizálta a papságot és a kiüresedett rítusokat, a belső, mélyebb kegyesség buzdította olvasóit.

Ennek a munkának a célja az, hogy a tartalom mellett megtaláljuk, felfedezzük az ige formáját is. Igehirdetőkként sokszor beleeshetünk, beleesünk abba a hibába, hogy csak a tartalomra figyelünk. Arra, hogy hogyan kell azt átadnunk, már nem figyelünk. Sok lelkipásztor érzi, tudja azt, hogy nem prédikálnak másról, csak Isten igéjéről. Nem is tudnának másról prédikálni, Isten igéjét nem lehetne sem verssel, sem más irodalmi művel helyettesíteni. A tartalomhoz való ragaszkodásuk példaértékű és dicséretre méltó. De vajon mennyire figyelnek oda a formára?