Dolgozatunkban megkíséreltünk egy átfogó képet kialakítani a Prédikátor könyve egészéről, mondanivalójáról, tematikájáról. Az intertextuális vizsgálódásunk során láthattuk, hogy a vizsgált Bibliai szövegek, milyen kölcsönhatással vannak egymásra, mi a szerepük, milyen mondanivalót hordoznak. Az ember hajlamos végletekben gondolkodni. A Prédikátor könyve is gyakran jut el idáig. A magyarázók véleménye legszélsőségesebben a könyv tartalmának, mondanivalójának megítélésében különül el egymástól. Az egyik véglet teljes szkepszist, sőt hitetlenséget olvas ki a könyvből, a másik pedig egyenesen az „istenfélelem énekek énekének” látja. Mindegyik iránynak megvan a maga többé-kevésbé jól megalapozott érve állításának igazolására. Ott vizsgálja e könyv az embert, ahol valójában is áll: a születés és a halál, a jó és a rossz ütközőpontjában. A legegyszerűbbnek tűnő szövegek megértése okozza néha a legnagyobb fejtörést, mert semmi sem az, aminek gondoltuk. Ha a világ esetleges és teljes naprendszerünk megsemmisül egyszer, akkor az életnek milyen önmagán túlmutató értelme lehet? A ma emberét ez a kérdés gyötri s itt kapcsolódik össze a múlt és a jelen, a Prédikátor s az olvasó.
A Prédikátor könyve HEBEL fogalmának szövegközisége és könyvön belüli jelentésmezeje
Contributor
Content category
Thesis type: MA Szakdolgozat
Subject area: Ószövetség
Keywords: Prédikátor könyve, intertextualitás, hiábavalóság (HEBEL)
Bible reference: Ecclesiastes