Ambrus Mózes

Ambrus Mózes (Brassó, 1998) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) másodéves magiszterhallgatója. Középiskolai tanulmányait Brassóban végezte az Áprily Lajos Főgimnáziumban. 2016-tól a KPTI hallgatója. A 2020–2021-es, illetve a 2021–2022-es tanévben a Sapientia Hungariae Alapítvány Collegium Talentum programjának ösztöndíjasa. Érdeklődési és kutatási területei: a brassói reformátusság története, a lerombolt brassói református templom története, a dél-erdélyi reformátusság 20. századi története

Contributed content

2022

PublicationGreeting2022Református Szemle 115.4

(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat) 

A II. bécsi döntés kedvező fordulatot hozott az Észak-Erdélyben élő magyarság számára, ami megmutatkozott a tudományos életben is. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a teológiai tanárok munkásságára milyen hatással volt az anyaországhoz való visszatérés. A Református Szemle az erdélyi reformátusság egyik legjelentősebb sajtóorgánuma volt, így dolgozatomban az ott megjelent írásokat kutatom. Először azt tárgyalom, hogy a II. bécsi döntés előtt hány írást közöltek a tanárok a Református Szemlében. Az összegfoglaló táblázat összesíti a Teológiai Fakultás tanárainak Református Szemlében megjelent publikációit. Azoknak a tanároknak a munkásságát vizsgáltuk, akik 1940-1945 között a teológián tanítottak. A táblázatban csak akkortól vizsgáltuk a tanárok munkásságát, amikortól azok elkezdtek tanítani a teológián. Tavaszy Sándor 1920-tól tanított, ő tehát a második világháborúban is a teológián tanító oktatók közül a legrégebben ott munkálkodó személy volt. 1921-ben csatlakozott a tanári karhoz Imre Lajos, 1926-ban Gönczy Lajos és Nagy Géza. Maksay Albert csak egy évvel később, 1927-ben csatlakozott a tanári gárdához, végül utolsóként Nagy András 1937-ben. A Református Szemle folyóiratban azokat a cikkeket vizsgáltuk, amelyek vezércikként vagy tanulmányként jelentek meg. Nem vizsgáltuk azokat a cikkeket, amelyeket a teológia igazgatósága írt alá, noha tudjuk, hogy a kiadás évében ki vezette az intézetet, és hogy ki lehetett az írás szerzője. Szintén nem vizsgáltuk azokat az egyházi rendelkezéseket, amelyeket Tavaszy Sándor püspökhelyettesi minőségében írt alá. 

Ezt követően grafikonok segítségével vizsgálom, hogy a tanárok milyen arányban jelentettek meg cikkeket a lapban. Ezt követően azt vizsgálom, hogy a visszacsatolás a publikációk számának és jellegének változását hozta e magával. Az 1940-es év írásait részletesebben vizsgálom. Ebben az évben négy tanárnak (Tavaszy, Gönczy, Imre, Nagy) jelentek meg írásaik a Református Szemlében, így az ő írásaikat elemzem, hogy megtudjam: változott-e írásaik stílusa, mondandója, témája a II. bécsi döntést követően.

ThesisTDK2022Supervisor: Buzogány Dezső

Az 1940. augusztus 30-án megkötött II. bécsi döntés következményeként az Erdélyi Református Egyházkerület két részre szakadt. Körülbelül 240 000 dél-erdélyi református hívő maradt idegen uralom alatt. Vásárhelyi János püspök és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa megbízta Nagy Ferenc esperest és gróf Bethlen Bálint főgondnokot, hogy szervezzék meg a dél-erdélyi gyülekezetek igazgatását. Az Egyházkerületnek arról is döntenie kellett, hogy hogyan szervezik meg a Dél-Erdélyi Egyházkerületi Rész lelkészképzését. 1941. tavaszán továbbképzőt szerveztek a teológusoknak, amelynek elvégzése után befejezhették megkezdett teológiai tanulmányaikat. 1941. szeptemberében sikerült elindítani az oktatást a Nagyenyedi Bethlen Teológiai Akadémián, négy tanszékkel és négy főállású tanárral. A Nagyenyedi lelkészképző intézet a román államtól fennállása alatt a román államtól semmilyen anyagi támogatást nem kapott, így az egyház saját forrásokból kellett megteremtse a lelkészképzés feltételeit. A lelkészképzés így is sikeresen elindult, négy év alatt olyan református lelkészeket adott az erdélyi magyarságnak, akik évtizedekig hűen szolgálták egyházukat és népüket.

ThesisMA Szakdolgozat2022Supervisor: Buzogány Dezső

A II. bécsi döntés kedvező fordulatot hozott az Észak-Erdélyben élő magyarság számára, ami megmutatkozott a tudományos életben is. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a teológiai tanárok munkásságára milyen hatással volt az anyaországhoz való visszatérés. A Református Szemle az erdélyi reformátusság egyik legjelentősebb sajtóorgánuma volt, így tanulmányunkban az ott megjelent írásokat tesszük vizsgálat tárgyává. A Református Szemle folyóiratban azokat a cikkeket vizsgáltuk, amelyek vezércikként vagy tanulmányként jelentek meg. Az 1940-es év írásait részletesebben vizsgáljuk. Ebben az évben négy tanárnak (Tavaszy, Gönczy, Imre, Nagy) jelentek meg írásaik a Református Szemlében, így az ő írásaikat elemezzük, hogy megtudjuk: változott-e írásaik stílusa, mondandója, témája a II. bécsi döntést követően.

PublicationResearch article2022Református Szemle 115.3

2021

Az 1940. augusztus 30-án megkötött II. bécsi döntés következményeként az Erdélyi Református Egyházkerület két részre szakadt, és körülbelül 240 000 Dél-Erdélyi területén élő híve a román állam fennhatósága alá került. Vásárhelyi János püspök és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Nagy Ferenc esperest és gróf Bethlen Bálint főgondnokot bízta meg, a dél-erdélyi gyülekezetek igazgatásának megszervezésével. Az egyházkerületnek arról is kellett döntenie, hogy miként szervezzék meg a Dél-Erdélyi Egyházkerületi Rész lelkészképzését. 1941. tavaszán meg is szervezték a Dél-Erdélybe rekedt a teológiai hallgatók továbbképzését, hogy befejezhessák Kolozsváron megkezdett teológiai tanulmányaikat. 1941. szeptemberétől pedig négy tanszékkel és négy főállású tanárral indítottak be teológiai képzést a Nagyenyedi Bethlen Teológiai Akadémián.

PublicationResearch article2021Református Szemle 114.6

2020

Dolgozatomban az egykori brassói református templom történetét dolgozom fel. A dolgozat első felében a brassói magyarság egyházi életét kutatom a reformációt megelőző és az azt követő időszakban, majd a reformátusság templomépítési kísérleteit mutatom be. A gyülekezet újraalakulásának bemutatása után betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan sikerült évszázados küzdelem után templomot építeni a brassói reformátusságnak. A dolgozat magában foglalja a gyülekezet első, majd második világháborús szenvedéseit, a kommunista hatalom berendezkésének hatásait. Az egykori lelkészek életrajza is körvonalazódik, s egy-egy jelesebb presbiter, főgondnok, egyházi tisztségviselő érdemeiről is olvashatunk. Bár korábban is születtek munkák erről az időszakról, a templom lerombolásának pontos körülményeit részletesen ez idáig nem dokumentálták. Dolgozatomban bemutatom a templom lerombolásának pontos lefolyását. A korabeli sajtó nem foglalkozott a témával, ezért jegyzőkönyvi forrásokra, valamint ma még élő szemtanúkra hagyatkoztam. A mellékletben az egykori lelkészek arcképeit láthatjuk, valamint néhány felvételt a templomról. Ritkán látott képeket is tartalmaz a dolgozat függeléke, a templom rombolását bemutató fotókat is megtekinthetjük. Szintén a függelékbe helyeztem el interjúmat Rátz Mártával, Z. Albu Dezső lelkész (az ő lelkészsége alatt rombolták le a templomot) lányával. Dolgozatom egy egykor népes, gazdag gyülekezet tragédiáját mutatja be. A templom a brassói reformátusság számára mindig is jelkép volt, a megmaradás, az összetartozás szimbóluma, amit a román kommunista hatalom elvett a közösségtől. Ez a sérelem mai napig fájdalmas emlék nemcsak a reformátusságnak, hanem az egész brassói magyarságnak.

ThesisBA Szakdolgozat2020Supervisor: Buzogány Dezső