A Református Szemle korábbi számaiban közölt tanulmányainkban rámutattunk arra, hogy milyen indokok és célok álltak a román kormánynak a bécsi döntés után alkalmazott kisebbségpolitikája mögött.[1, 2, 3] Elmondtuk, hogy ez a politika a délerdélyi magyarságra és implicite a református egyházra a szenvedések sokaságát zúdította, majd részletesen, csoportosítva ismertettük mindazokat az atrocitásokat, melyek ebben az időszakban református lelkészeket, tanítókat vagy a híveket, illetve a templomokat, iskolákat, egyházi épületeket érték. Jelen tanulmányunk célja rámutatni arra, hogy a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, és a magyarsággal szemben alkalmazott diszkriminatív kormányzati intézkedések miként akadályozták az Erdélyi Református Egyházkerület Romániában maradt részének mindennapi életét. Bemutatjuk a második világháború évei alatt folyamatosan érvényben levő ostromállapot-törvényeket, valamint ezek rendelkezéseinek (a gyülekezési tilalomnak, az utazási és nyelvhasználati korlátozásnak) az egyház életére gyakorolt bénító hatását.
A dél-erdélyi református közösségek és a romániai ostromállapot-törvények (1940–44)
Contributor
Hankó-Nagy Alpár Csaba: A dél-erdélyi református közösségek és a romániai ostromállapot-törvények (1940–44). In: Református Szemle 102.4 (2009), 455--476
Content category
Publication type: Research article
Source: Református Szemle 102.4
Subject area: Church history
Keywords: Dél-Erdély, dél-erdélyi református egyház, erdélyi református egyház, Második Világháború