(Ez a dolgozat bemutatásra került a 25. Reál- és Humántudományok ETDK, illetve a 36. OTDK Társadalomtudományi Szekciójának keretében. A dolgozat mindkét rendezvényen második helyezést ért el.)
Életünk korai szakaszában a szüleinkkel, főleg az édesanyánkkal való szoros kapcsolat által olyan kötődési mintákat alakítunk ki, amelyek jelentősen meghatározzák felnőttkori életünket, alkalmazkodásunkat, munkavégzésünket és kapcsolatainkat. A kötődéselmélet több mint fél évszázados fennállása óta népszerű kutatási témává vált, elméletek, kutatások és terápiás eljárások tucatja használja alapul a John Bowlby, 20.századi angol pszichiáter által megalapozott kötődéselméletet. „A kötődés a bölcsőtől a sírig létfontosságú szerepet játszik az ember életében.” Ennek függvényében beszélhetünk a gyermekkoron túli kötődésről is, így a kötődéselmélet a felnőttkor vizsgálásában is releváns.
Dolgozatom első részében röviden bemutatom John Bowlby kötődéselméletét, majd ismertetem a gyermekkorban kialakult kötődési mintákat és azok felnőttkori megnyilvánulásait. A második részben egy, a gyakorló lelkészek körében végzett empirikus kutatás alapján leírom a lelkipásztoroknál megjelenő kötődési mintákat, különös tekintettel a nem biztonságos kötődési mintákra. Kutatásom fő célja az, hogy teológiai összefüggésben helyezzem el a kötődéselmélet pszichológiai vetületeit, a szerteágazó Bowlby értelmezést gyakorlati teológiai, pontosabban lelkigondozói és pásztorálteológiai szemszögből vizsgáljam.
Az emberek keresik posztmodern világunkban a kapcsolódás lehetőségeit. Ebben fontos szerepet játszhat az egyház, mint kapcsolódási pont, illetve a lelkipásztor, mint aki hitelesen képvisel bizonyos értékeket. A lelkipásztori identitás vizsgálásában hangsúlyos szerepet kap a pásztorálpszichológia is. Manfred Josuttis pásztorális teológiai alapvetésében abból indul ki, hogy a lelkipásztor hivatásának, hitének és személyének hármas dimenzióját egymásra lehet vonatkoztatni, mert azok kölcsönhatásban állnak egymással. A lelkipásztori hivatás mögött rendkívül fontos a lelkipásztor személye, amelyet többek között a szülőkkel való kapcsolat, és kötődés, valamint a hivatás körében megtapasztalt félelem, szeretet, gyengeség, oltalom és megannyi más érzés meghatároz.