Gábor Tímea

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet

2020

Ebben a kutatásban az a kérdés foglalkoztatott, hogy az ókori Közel-Kelet és Izrael kultuszában a nők milyen tevékenységeket végeztek, melyek voltak azok a funkciók, amelyeket betölthettek? Ha összevetjük a rendelkezésünkre álló ókori szövegek tudósításait, az archeológiai és ikonográfiai adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy az ókori Közel-Keleten és Izraelben a nők vallási jellegű tevékenységei hasonlók voltak, kivéve a papság intézményét. Noha az Ószövetség meglehetősen szűkszavú a nők központi szentélynél történő aktivitásait illetően, mégis az egyetlen forrás, amely ebben a tekintetben rendelkezésünkre áll. Némely kutató meggyőződése az, hogy a nők főként az udvartartásban végeztek vallással kapcsolatos tevékenységeket, ezek között pedig volt olyan is, amely a hivatalos Jahve kultusztól független volt. Megemlíthető ebben a tekintetben az idegen istennők tisztelete és az ősök kultusza. Az udvartartásban zajló vallási tevékenységek felderítésében az archeológiai leletek, illetve az etnográfiai és antropológiai tanulmányok jelentik a legnagyobb segítséget, bár az Ószövetség is tesz erre vonatkozó utalást.

SzakdolgozatMA Szakdolgozat2020Supervisor: Balogh Csaba

2018

Az ókori Mári-i és ninivei királyi levéltárból származó prófetikus szövegek alapján a kutatók megállapították, hogy a női prófétaság nem volt szokatlan jelenség az ókori Közel-Kelet társadalmaiban. Nem volt ez másképp Izraelben és Júdában sem. Az Ószövetségben öt olyan nőt találunk, akiket a bibliai szöveg prófétának nevez. Ezek a következők: Mirjám, Debóra, Hulda, Ézsaiás könyvének névtelen prófétanője, és Nóadjá. Ez a szám csekélynek tűnhet, ha figyelembe vesszük a bibliai férfi próféták létszámát. Azonban néhány kutató feltételezi, hogy több prófétanő tevékenykedett az ókori Izraelben és Júdában, akikről nem számol be a Héber Biblia. Még ha így is van, nyilvánvaló, hogy férfiak nagyobb számban gyakorolták a prófétai hivatást, mint a nők. A hangsúly mégsem a számarányokra esik, hanem arra, hogy észlelhető-e funkcionális különbség férfi és női próféták közt, illetve milyen volt környezetük hozzájuk való viszonyulása? Ezek azért fontos kérdések, mert egy patriarchális társadalomban, amilyen az ókori Izrael is volt, nem magától értetődő az, hogy nőknek is volt közéleti szerepük, és olyan feladatokat láthattak el, amelyek inkább a férfiak hatáskörébe tartoztak, pl. a bírói, királyi, prófétai státusz. Egyszóval a közösség vezetése férfiak kiváltsága volt. Mégis azt látjuk, hogy nők is lehettek hordozói az isteni üzenetnek. Jahve őket is megszólította, ezáltal az isteni szó közvetítőivé válhattak.

SzakdolgozatBA Szakdolgozat2018Supervisor: Balogh Csaba