Tatár Ágnes-Tekla

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet

2022

Mint a XX. században is, a hagyományos egyházaknak a XXI. században új kihívásokkal kell szembenézniük. A modern kor ember már nem elégszik meg az egyház szigorú és kötött tanaival és vallási gyakorlataival. Gyakran a közösség helyett az egyéni boldogulást keresi, a való munka, helyett az én felemelkedésére törekszik. Az 1960-as évektől egyre gyakrabban lehetett hallani, hogy valaki spirituális, de nem vallásos, a 90-es évektől már gyakoribb a reflexió erre a kijelentésre. Míg több ezer évig a vallás és spiritualitás kéz a kézben járt, úgy tartozott össze, mint forma és tartalom, mint tanrendszer és megélés, a XX. század második felétől ez a magától értetődőség egyre problematikusabbá vált. Két fő álláspont jelent meg a század végére: a vallás mint a hit és a gyakorlat intézményi keretben rögzített és ellenőrzött rendszere az egyik oldalon, míg a másikon a hit és a gyakorlat lazább, kreatívabb, nyitottabb, az egyénnek a maga módján megélt „lelkisége”. Ennek a felismerését nevezi a szakirodalom spirituális fordulatnak. 

Dolgozatomban a szekuláris spiritualitás önálló vallásos mozgalomként értelmeződik, amelynek saját történelme, kialakulási folyamata és ezekhez igazodó formái vannak. Célom az volt, hogy betekintést nyújtsak először annak forrásaiba, majd formáiba. A szekuláris spiritualitás bonyolult és összetett rendszereket képez. A holisztikus miliő túlnőtt a hagyományos keresztény egyházon. Szervezetek és hálózatok diffúzív rendszerét alkotja. A szekuláris spiritualitás egy válaszreakció terméke. A transzcendens irányába mutatott érdeklődés, az azzal való kapcsolat és kommunikáció vágya nem lankadt, csupán a megélés közege változik.

SzakdolgozatMA Szakdolgozat2022Supervisor: Czire Szabolcs

2020

A bibliai hagyományban fogant spiritualitás fogalma, a két évezred folyamán leképezte az egyes korok szellemi mozgását. A Bibliában még nem találkozhatunk a konkrét fogalommal, viszont tartalmának és szerkezetének alapjait ott találhatjuk meg, a jelen kor fogalomhasználatának mintegy kiindulási pontjaként. Az idők folyamán spiritualitás egyre jobban az érdeklődés és a kutatások középpontjába kerül. A jelen kor liberális és ember centrikus szellemisége maga után vonta az egyénnek az intézményes egyháztól való eltávolodását, s így a spiritualitás fogalma is kilépett az egyházi közegből és szélet körben elterjedve alakul a társadalom igényeihez. A XX. századtól a fogalom kilépett a vallásos és egyházi közegből és más olyan területeken is elterjed, ahol addig nem tulajdonítottak neki nagy szerepet, s így új jelentéskörrel ruházódik fel. Végeredményben a spiritualitás és vallás eltávolodása következtében számos irányzat alakult ki, s ez előbbi önmagában is értelmezhető, önálló jelenséggé formálódott. A XXI. században még nincs a fogalomnak egy mindenki által elfogadott hivatalos definíciója, s így mindenki és minden irányzat önértelmezésének a tükrében határozza meg azt. Viszont a WHO egészség meghatározását követve, mint közös elem, jelenik meg minden ágazatban az ember testi, lelki, szellemi és spirituális egészének az értelmezése, amely megfelelő képen szemlélteti az utóbbi fontosságát és relevanciáját a kor kutatásaiban.

SzakdolgozatBA Szakdolgozat2020Supervisor: Czire Szabolcs