A dolgozatomban Kalotaszeg bizonyos gyülekezeteiben, összesen kilencben kutatok olyan paraliturgikus elemek után, amelyek a temetkezési szokásokban megjelennek. A téma feldolgozása mind néprajzi és teológiai szempontból releváns, mivel feltárja a gyülekezetek múltban és jelenben élő tradícióit, továbbá, hogy miként jelenik meg a szeretetszolgálat gyakorlása, mellesleg rámutat arra, hogy egy térségben milyen a halálhoz való viszonyulás és hogyan vészeli át egy közösség a gyász időszakát. Dolgozatom célja a kalotaszegi református gyülekezetek temetési szertartásának vizsgálata, különös tekintettel a paraliturgikus elemekre és azok közösségi szerepére. A kutatást az általam kiosztott kérdőívek alapján végeztem. Empirikus adatok alapján feltárom a temetési szokások teológiai, kulturális és gyakorlati vonatkozásait. Elemzem, hogy a gyakorlatban miként jelennek meg ezek a szertartások, és miként vesznek részt bennük a gyászoló családtagok, a rokonság, a szomszédság, az egyházi tisztviselők és a gyülekezetek további tagjai. A kutatásom rávilágított arra, hogy a kalotaszegi gyülekezetek temetkezési szokásai jelentősen átalakultak az utóbbi időben. A múlt közösségi házhoz kötődő gyakorlatainak helyét lassan átvették a formálisabb és egyszerűbb szokások. A Covid-19 járvány és a kápolnák elterjedése erősítették ezt a folyamatot. Ugyanakkor a gyülekezeti tagok jelenleg is mind tettekben, imádságokban vagy más formákban kimutatja a részvétét, ami a közösség vigasztaló és támogató jelenlétét mutatja.