Repozitórium index

Az 1814. évi marosvásárhelyi generális zsinati jegyzőkönyvvel való foglalkozás számomra egy igazi kihívás volt, amelyre úgy emlékezek vissza, mint egy felfedező útra, amelynek minden szakaszában újabb ismereteket szereztem, és az út során igen hasznos és érdekes információkkal gazdagodtam. A dolgozatban elsősorban Erdély általános helyzetét mutattam be a 18. század végétől a 19. század első évtizedeivel bezárólag. Ebben a fejezetben először betekintést szerezhetünk Erdély politikai és vallási életének alakulásába, ezt követően kerül bemutatásra a nemzeti kulturális élete, társadalmi és gazdasági helyzete, valamint a kereskedelem, a bányászta, az ipar, amely mind hozzájárul egy érthetőbb kép megalkotásához az 1814. évi jegyzőkönyv olvasása során. A második nagy egységben egyház belső intézményeinek tanulmányozásával foglalkoztam. Itt alfejezetekre lebontva ismertettem az egyházközségnek a vagyonkezelői tisztségét és testületét, illetve a bevételi forrásainak lehetőségeit.

Nagyvárosi gyülekezet aktív tagjaként akarva-akaratlanul szembesülnie kell az embernek azzal a szomorú valósággal, hogy egy átlag vasárnapon az istentisztelet látogatottsága alig éri el a 10-15%-os arányt. Faluhelyen valamivel nagyobb számokról beszélhetünk, de ott is messzemenően kicsi az arány egy-egy gyülekezet összlétszámához viszonyítva. Ezt látva lehetetlen, hogy az emberben fel ne tevődjön a kérdés: hol van a nyilvántartásban lévő gyülekezeti tagoknak az a 85-90%-a, kiket soha, vagy szinte soha nem lehet Isten házában látni? Mi az, ami távol tartja őket ezektől az alkalmaktól? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy elérhessük és integráljuk azokat, akik valamilyen oknál fogva jobbnak látják, hogy vasárnap délelőtt ne az istentiszteleten vegyenek részt, hanem sétálással, pihenéssel vagy éppen alvással töltsék el idejüket?